Seite - 314 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

314 Még elterjedtebb hamvazó-szerdaì mulatság volt a tuskó-vontatás . Egy gazda koldusnak öltözve a hamvazó-szerdát ábrázolta, botjára egy heringet kötött és így haladt a béresek előtt, a kik lánczra kötve, vagy kocsin is egy nagy tuskót (kioc) vontattak és mindenkit elfogtak, a ki csak útjokba akadt s általános nevetés és csúfolódás közben a tuskó elé fogták, melyet egészen a korcsmáig velük együtt kellett vontatnia, míg ott megvendégelésükkcl meg nem váltotta magát. A menet előtt haladó öreg mondókája megmagyarázza a tuskó elé fogás okát : „Hamvazó-szerdának vagyon ma a napja, Tuskójával ő az Ínséget vontatja; Főzött is a böjtre savanyú cziberét, Jól lakhatik véle a háznép és cseléd. Nehéz tuskót pedig, im, azért vontatott, Hogy az ő példáján szépen okuljatok: Hogyha megint eljön farsang vígassága, Minden legény leljen a maga párjára, Eladó lány egy se maradjon pártába." • Ugyané napra vonatkozott a később farsangra áthelyezett, csupán Krakóban szokásos mulatság, melynek coviber a neve. Ez a krakói kofák menete volt, melyhez a többi népség is csatlakozott. A zenészek kíséretében járó csapat kiment a vásártérre, s ott különféle tánczokat lejtett. A ki az útjukba akadt, azt magukkal sodorták s ha nem akart velük tánczolni, meg kellett magát váltania. Még udvari embereket és fő méltóságokat is föltartóz- tattak, ha épen arra hajtattak, kiszállították a kocsijaikból és csak azután bocsátották el nagy újjongás, éljenzés között, ha előbb valami váltságdíjat fizettek. Déltájban Piasek külvárosból egy szalmával kitömött bábot hurczoltak nagy lármával, kötélen fogva a város útczáin végig a Ringen levő posztó- csarnok elé, és ott darabokra tépték. Ezt a mulatságot alighanem a közép- korban többségben levő német lakosság honosította meg Krakóban. Erre vall már a comber név is, mely valószínűleg a váltságdíj fizetésére nógató „zum Bier!" szavakból származik. Hamvazó-szerdától böjt közepéig és virágvasárnapig csöndesen és nyugalmasan telik az élet. Böjt középső vasárnapja előtti szerdán szokásban volt a bojt közepét kiverni. E nap éjszakáján, mikor már az egész falu mély álomba volt merülve, a házak kapuihoz verdesték az összes régi zur-fazékakat, annak jeléül, hogy a böjt fele már elmúlt. A városokban a legények a leányok,