Seite - 390 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

390 okáért e sánczokat rendesen fűzfával vagy licziummal (Lycium barbarum) ültetik be, melyek mögül a házaknak alig a felső fele kandikál ki. A falu egyik végén van közönségesen díszkerttől körülvéve a nemesi lak, a helység közepén pedig régi hársfák árnyékában a rutén templom, többnyire fából, három kupolával és egyemeletes toronynyal építve. Rendszerint mellette áll a paplak és a templommal szemközt nem ritkán a korcsma. A podoliai parasztkunyhók, valamint a gazdasági épületek faoszlopok közé foglalt agyagvakolatú sövény falakból állanak. A tetőt lépcsőzetesen rakott zsúppal fedik, de csak a jobb módúaknái van rajta fonott falu és agyagvakolatú kémény, míg a szegényebbek kémény nélküli kunyhókban (kúrna cháta) laknak, melyekből a füst részben a nyitott ajtón, részben a tetőn keresztül árad ki. Ezért a kunyhók falai nagyon kormosak és olyanok, mintha feketére volnának festve. A szegényebb paraszt kunyhója egy lakó- szobából és egy pitvarból áll ; a módosabbaknál ellenben az épület közepén álló pitvarból (siny) jobbra a vendégszobába (ìwittycia), balra a lakószobába, középütt pedig hátúi egyenest a kamrába nyílik egy-egy ajtó. A kamarában tartják az élelmiszereket, vásznat, fonalat és a szerszámokat. Ritkán és csak a vagyonosabbaknál van a padló deszkázva, többnyire csak agyagsárral kenik ki. A szoba mennyezete rendesen deszkákból van ácsolva, s egy külső végén díszes faragású mestergerendára (sivőtok) támaszkodik. E gerenda köze- pébe többnyire egy kereszt vagy valami bibliai mondás van róva. Szegényebb kunyhókban az agyagfalba két négyszögű ablakocska van beillesztve, melyet azonban soha sem nyitnak ki. Csak gazdagabb parasztoknál vannak az ablakok kinyitásra is berendezve, s köztük egyszerű keretű kis tükör függ a falon. A lakószobában az ajtótól jobbra nyilt pohárszék (?nysnyk) látható, melyen fenekükkel a fal felé állnak a tányérok. Az ajtótól balra a főzésre és kenyér- sütésre berendezett kályha (pikná picz) van nagy padkával (prypiczok), melyre egészen a tetőig érő süveg borúi. Az ilyen búbos kemenczével ellátott lakószobának épen azért pekárnia a neve. A kályha előrésze alatt félköralakú nyílás (hrúbka) van a tűzifa számára, a hol különben olykor a tyúkok is költenek. A kályha hátsó része, a kuczkó (zápiezok), a tulajdonképeni sütőkemencze fölött rendesen jó széles és a gyermekek, meg az öregek hálóhelyéűl szolgál. A szoba éjszaki falánál áll a széles deszkákból ácsolt nyoszolya (postéla J, melynek egyenes lábai a földbe vannak beásva. Az ágy két személyre való, szalma van az aljában, melyre vastag czérnából szőtt, vörös vagy kék csíkos lepedőt terítenek, erre rakván a fosztatlan tollal tömött vánkosokat. Az ágy