Seite - 403 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

403 közben, a miben a menyasszony és a vőlegény házánál ennek szüléi és vendégei is részt vesznek, ilyenféle nászdalok at szokás énekelni : A szobácska mellett, az új szoba mellett A szobácska mellett, az új szoba mellett Rakjatok nekem is, ne csak magatoknak, Fonjátok, leányok, nekem s magatok- Magatoknak jó lesz rutából, mentából, nak, De már én nekem csak puha tollacská- Magatok számára rutából, mentából, Ezután a menyasszonyt ünneplő ruhában két nyoszolyóleány kíséretében a faluba küldik, a hol minden házba bemegy, a lakók áldását kéri, a mit éltesebb vagy kiválóan tekintélyes személyeknél háromszoros térdhajlással tesz; másoknak a kezét, nőtleneknek és hajadonoknak az arczát csókolja meg. Ezen a körúton is alkalmi dalokat énekelnek a nyoszolyóleányok. Ugyan- ekkor a vőlegény is házról-házra jár a vőfélyeivel a vendégeket meghívni. A vőlegény kőrútjából megtérve, a vőfélyekkel menyasszonyához küldi a nászajándékokat : mintegy három méter hosszú finom vásznat (rantúch egy fejre való vörös kendőt, meg egy színes selyemmel, hímzőpamuttal és bazsalikommal díszített kalácsot. Ezért cserébe a vőfélyek egy, a menyasszony által hímzett inget és egy, ugyanő általa sütött kalácsot visznek a vőlegénynek. Az ajándékok e kicserélése (darówanie) után, a mi szintén kölcsönös áldások mondása és énekszó kíséretével jár, a menyasszonyt szüléi házában, a vőlegényt pedig szintén a maga hajlékában a posád (vágy posáh) nevezetű, kifordított bundával leterített ülésre ültetik az étkező asztal mellé, mi közben a házas- felek jövendő sorsára, szüléik és rokonaik szeretetére és a lakodalmi kalácsra vonatkozó nótákat énekelnek. Árva leány lakodalmán példáúl ezt : % Elrepült s benézett egy fülemülécske, Igen is, benézett az új szobácskába Odabenn a csókák íme fészket raknak ! ból ! — Nekem télizöldnek kéklő virágából ! — Fenyűfának ágát, Laptarózsa galyját, Télizöldet ide, S bazsalikom-füvet! Fenyűfának ága Végig laptarózsa! Ismerik Mariskát, A szép árva lánykát; Hozományát kuporgatja, Míg a koszorúja Ibolyavirágát Egyre sűrűbb por takarja. Ó, az édesapja Istennél van immár régen! Sürög-forog az én egyetlen Mariskám, És be-betekintget az új szobácskába. Odabenn illatos koszorúkat fonnak.