Seite - 455 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

455 a mi után a papnak .ki ad tóbbet?" kérdésére olvkor i gen tetemes ósszegig emelkedó árverés kovetkezik. Az ormények kedvelt étclei kozé tartozik mindenekelótt a hurút-os gantsebúr, vagyis sajtszerú fózelékpéppel és husos derelyével fótt leves. A háromszógú derelyék kozé egy négyszegút is vágnak és ennek dohvát (szerencse) a neve; a kinek ez jut, az még abban az évben férjhez megy, illetóleg megházasodik; továbbá rizskásás leves (prindze abúrj, valamint a már említett füstólt birkahús (adzumls vagy busén), valamint külónféle tészták. mint a tutmáts és chatíamá, mindenekfólótt azonban befótt gyümólcs, a milyennel az embert Keleti-Galicziában a napnak ily eledelre legkevésbbé alkalmas szakaiban is mindúntalan erónek-erejével kinálják. Ime tehát Galiczia legkeletibb zugába kellett mennünk, hogy egy kis hamisítatlan órmény népéletet lássunk. Kutynak és kórnyékének órmény lakossága azonban, mint már mondottuk, legnagyobbrészt csak a múlt században vándorolt be Romániából; tehát sem testi, sem lelki tekintetben nem képviselóje a tisztább és nemesebb órmény jellegnek. Ez csak ama leg- régibb bevándorlók utódaiban található meg, a kik kevéssel Ani város elpusz- túlása után és az ezt kovetó három évszázadon át hagyták el hazájukat. Hogy ezek a politikai okokból elmenekúlt ormények a nemesség és a fóbb rangúak kóréból valók voltak, az világos és már a dolog természetéból kovetkezik. Ezek a maguk virágkorában büszkén órzótt nemzetiségük jellemvonásait a múvészetek külónféle ágaiban is tudták érvényesíteni. Míg a Kutyban álló, 1756-ban ¿xlapított órmény egyház a tóbbiekhez hasonlag, miñók példáúl a Tyámienica (1759 —1791), Sniatyn (1718), Horodenka (1706), Stanislau (1748—1772) és Lysiec (1785) kózségekbeliek, akárcsak a tóbbi kisvárosi lengyel templom, bágyadt és ellapúlt barokk stilban épúlt: addig a lembergi érseki székesegyházban a bizanczi-órmény építkezésnek látjuk, bár szerény, de mégis érdekes emlékét. A kelet felé nézó régi épúletnek három, kivúlról is fóltetszó szentély- záradéka (apsis) van; a kózépsó, mely félkór-alakú (nem sokszógú, mint a milyenek a bizanczi templomépítkezésnek a délnyugati vidékeken levó példáinál tóbbnyire láthatók), majdnem háromszor oly széles, mint a két keskenyebb, melyek láthatólag késóbb kifaragott falaikkal ma is csak 1.(, méter szélesek. E két fülkeszerú és üresen álló, mert oltár befogadására keskeny kerek apsisoknak a nyugati oldalon két, ugyanolyan keskeny fülke felel meg; ezek a kereszthajók felé nyíltak, a nyugati hajótól pedig két idomtalan falpillérrel