Seite - 494 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

494 kristäly serlegekben csillog a finora bor; a nök nehez selyemben, ekszerekkel düsan megrakva pompäznak, a ferfiak czobolypremes atlasz köntösben, s mind e feny es csillogäs mögött nem ölälkodik a holnap aggasztö gondja. De nem különös-e, hogy a jämbor zsidö szivetöl, legyen bärmily szegeny, idegen az irigyseg; mindent az isteni gondviseles bölcs vegzesenek tekint, mely eilen nem läzad föl, mert valläsänak tanitäsa szerint az elet ügyis csak ideig-öräig tartö haldokläs, a mely utän mindnyäjan egyenlök leszünk. S valdban a haläl nem tesz killönbseget tarsadalmi älläsra es vagyoni ällapotra nezve különbözök között. A temetkezese mindnek egyenlö. Nines itt aranyban pompäzö koporsö, a halottat nem kiserik lengö zäszlök, koszoriik özöne, hosszü koesisor, harsogö zene, s nem gyäszolja tor. Alig hogy kilehelte lelket, kiteritik a puszta földre, legfölebb nehäny szalmaszälra, melyek a jambor hit szerint ländzsahegyekkent szürjäk a testet, mert azt tartjäk, hogy mentul többet szenved a földön, annäl hamaräbb jut lelke a paradiesomba. A fekete lepellel leboritott höhtest fejenel härom gyertya eg. Nehany jämbor zsidö, kiket, mivel eltüket csendes visszavonültsägban töltik, remeteknek hivnak, a zsoltärokat es a mischna fejezeteit mormolja. A halottas häznäl es az egesz szomszedsägban minden vizet kiöntenek, mert meglehet, hogy a haläl angyala ep ebben a vizben öblitette le gyilkos kardjät. A zsidök bünnek tartanäk a halottat csak valamivel is toväbb a häznäl tartani, mint epenseggel szükseges; igy megesik, hogy a ki reggel meg elt, ugyanaz nap este mär a sirban pihen. A holttestet megmossäk es feher väszon ruhäba öltöztetik; mäs ruhät nem adnak rä, csak a häzas ferfiaknak teszik a vällukra imädkozö kendöjüket. Koporsöba sem helyezik a holtat, hanem a biblia ama mondäsa szerint: „Porböl lettel, porrä lessz", a testet egyenesen a földbc temetik. Valamely halott örök nyugalomra kiserese Istennek tetszö cselekedet, kivält ha az hittudös ember volt. A teljesen disz nelküli menet elött perselyeket zörgetve mennek nehänyan, kik a valläsi testületek es jötekony egyesületek szämära keregetnek. A temetö neve a zsidöknal „szent hely", „az elet csarnoka", „az örökkevalosäg häza", hol legközelebbi ferfi rokonai viszik a holttestet a sirba, mi közben zsoltärokat mondanak. Aron .papi törzsenek szärmazekai azonban temetöbe nem lephetnek, minthogy ezzel tisztätalanokkä lennenek; az ilyenek tehät a keritesen kivül maradnak. Közös sirhelyek a zsidöknäl nincsenek; a legszegenyebb is külön nyugvöhelyet kap, es egy sir sem marad emlekkö nelkül, meg ha ügy kellene is rä a penzt összekoldülni. Sirjäban a holttestnek egy jeruzsälemi földdel töltött zaesköt tesznek \ änkosül a feje alä, hogy Moni