Seite - 634 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

834 nagyszabású publicista, a ki huszoilöt éven át úgy állott egy hírlap élén, hogy sem a hona, sem az állam érdekeit, melynek kotelékébe tartozott, soha meg nem sértette, sem pedig erkölcsi alapelveit bármely érdeknek soha föl nem áldozta. Mikor 1862-ben a Czas a lengyel királyságban kitörni készúló folkelés veszedelmét nem ismerte föl és nem tudta magát elszánni, hogy az eilen fölszölaljon, Mann megvált a szerkesztösegtöl és csak 1864-ben vette át ismét az újság vezetését. 1876 november 13-án halt meg Krakóban. A Czas politikai hitvallását a „Posener Revue" czímú havi folyóíratban a két Kozmian testvér, Szaniszló, a már említett Shakespeare-fordító, és János, a legkiválóbb lengyel papok egyike terjesztette. A lengyel idószaki sajtó leg- fényesebb terméke azonban e korban a Wiadomoéci Polskie (Lengyel tudó- sítások) czímú hetilap volt, melyet 1857 és i860 közt Klaczko Julián és Kalinka Valerián adtak ki Párisban. Ebben oly ékesszólással és hévvel támadták az ú. n. demokrata párt tórekvéseit, nevezetesen a titkos osszeesküvéseket, a milyen csak Krasiñski kolteményeiben vagy Kajsiewicz egyházi beszédeiben található. E mellett a lap Lengyelország politikai, társadalmi, vallási és múvelt- ségi állapotainak áttekintésében kifogástalan pontosságot és higgadt birálatot alkalmazott. A tényekkel rendesen a gyakorlati érzékú józan Kalihka, az elvi politikával pedig Klaczko foglalkozott. Ugyanó szerkesztette az irodalmi rovatot is, és értekezései mind máig legszebbek a lengyel kritikai dolgozatok közt. Az akkori kozállapotok különben olyanok valának, hogy a „Wiado- moáci"-t nemcsak az orosz, hanem az osztrák kormány is kitiltotta; így nem lehetett olyan üdvös hatású, a milyen lenni tudott volna, s elöfizetök híján hosszabb ideig nem tudott fonnállani. Az 1863. évvel kezdödik a lengyel irodalom legújabb, még be nem záródott korszaka. Amaz idó eseményeinek politikai kóvetkezményei oly mélyre hatók valának, hogy nyomukban az erkölcsi és értelmi átalakúlás sem várathatott soká magára. Az említett év tehát nemcsak az irodalomban, hanem a nemzet egész torténelmi életében is fordúlópont. Mindenekelött figyelembe veendó, hogy a censura folytán az irodalom, az iskolák meg- változott állapota kovetkeztében pedig az általános múveltség nagyot hanyatlott az orosz kormányzat alatt. Az irodalom csak alkalmazkodott valahogy az új foltételekhez és bámúlatos szivósságát semmi sem tanúsítja jobban, mint az, hogy e kórúlmények közt is értékes dolgokat tudott teremteni nem csupán a szépirodalom, hanem a tudomány terén is. A nemzeti kozmúveltség azonban már-már kihalófélen volt. Az idegen tanítási nyelv kényszere, a nyilvános