Seite - 650 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

650 vonatkozô fôljegyzésében) „minden idôk legnagyobb irâstudôjânak és bôlcselô- jének" nevez, és Mytusa, a przemysli énekes, tekinthetôk az akkori halicsi mûveltség képviselôinek. Minekutâna a XIV. szâzad elsô felében Gcdymyn lithvân fejedelem elfoglalta a mongoloktôl a mai délnyugati Oroszorszâgot és 1320 korul annak majdnem egész terûletét részint hôditâs, részint hâzassâgi ôsszekôttetések ûtjân csalâdja hatalma alâ hajtotta : az akkori nyugati-oroszok keresztény mûveltsége s ezzel együtt a nyugati-orosz nyelv is tért foglalt a lithvânoknâl elôbb az udvar kôrében, majd a hivatalos és tôrvénykezési gyakorlatban is. Söt e nyelven irtâk a lithvân krônikâkat is, a melyek mintegy a kiewi és a wolyniai-halicsi krônika folytatâsai. Mindazonâltal az irodalmi munkâssâg a mongolok beroha- nâsaitôl igen megviselt Dél-Oroszorszâgban egészen pangott. Szertartâs-kônyvek és egyes szentatyâk iratai mellett, a melyek délszlâv ûton jutottak Dél-Orosz- orszâgba, még az apokryph vallâsi munkâk szövegei kerûlnek forgalomba, melyek költöi tartalmukkal az érdeklôdést fôlkeltvén, kedvelt olvasmânyokkâ lönek. Ily szövegek a mai Galicziâban is meghonosodtak s még ma is meg- vannak ott régi legendâk, râolvasâsok és varâzsigék kûlonféle valtozataiban. Egyidejûleg Dél-Oroszorszâg minden vidékein elterjedtek, nagy részt bolgârok kôzremukôdésével, az ö- és kôzépkor kûlonféle regényes mondai târgyai, melyek soraböl kivâlt Nagy Sândor kalandos torténetét szerették olvasni a halicsi fejedelemségben. A nép nagy tömege pedig a maga sajâtszerû vilâg- nézetébôl alkotott magânak dalokat, mondâkat és közmondäsokat. E körbe tartoznak, mint a néplélek legrégibb ilynemû alkotâsai a karacsonyi énekek (Koladky), melyekben gyakran még az ôsi pogâny természetimâdâsra valö visszaemlékezések talalhatök. E fölötte érdekes szöbeli hagyomaiiyok mellett a mai Dél-Oroszorszâg, valamint Galiczia terûletén olyan legendâk is keltek szârnyra, melyek a kiewi eredetu Pateryk pecerskij-bô\ szârmaznak. Ezek fôkép az âltal lettek igen népszeruekké, hogy a papsâg ezen egyhâzi szlâv nyelven irt szenttôrténeteket a népnek a sajât nyelvén szokta elbeszélni. Az akkori igazsâgszolgâltatâs emlékeiûl szämos okirat maradt fönn. Mert jöllehet a halicsi fejedelemség mâr 1340-ben beolvadt a lengyel birodalomba, a XIV. szâzadon ât és még a XV-nek elsô felében is rutén nyelven szerkesz- tették ott a jogi ügyiratokat, s csak a jedlnai orszâggyûlés (1433) hatârozata kôvetkeztében lépett a honi nyelv helyére majdnem egyedûl a latin. A klasszikus tanûlmânyok iijjâszûletése Eurôpaszerte, valamint a német egyhâzi reformâcziô annyiban délnyugati Oroszorszâgra és Galicziâra is hatiissal