Seite - 816 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

816 erdôsebb sàv hüzödik ât Lembcrgtôl délkcletnek (Lemberg, Böbrka, Przcmy- slany, s csak részben Brzezany, Podhajce, Buczacz) hatârt alkotva Podolia felôl, hol az erdôk csoportonként elszörtan fordülnak elô (Borczszôw, Czortkôw, Trembowla, Husiatyn) ; de Podoliânak is nagy része, valamint félig-meddig Pokutia is teljesen erdôtlen (Horodenka s nagyobbrészt Brzezany, Podhajce, Trembowla, Tarnopol és Skalat kerulet), és még 30 évvel ezelôtt is nagyobb- részt a mivelésen egészen kivûl allô természetes pusztasâg volt sajâtlagos fu és cserje nôvényzettel, mely, sajnos, ma mâr pusztùlôban van. Galicziânak erdôtenyészete valôjâban mit sem különbözik a kôzép- eurôpaitôl; csak nehâny fa hiânyzik benne, mint pl. a fôbb fanemek kôzul a feketefenyû és a vôrôsfenyu, mely két fancm azonban s kivàlt a vôrôsfenyii mesterségesen megtelepltve igen sok helyt talâlhatô. A tulevelûek kôzul ural- kodô fanemek az erdeifenyu, a liiez- és a jegenyefenyu. Az erdeifenyu a lapâlyok fâja, nagy kiterjedésbcn talâlhatô a homokos és agyagoshomok talajon, néhol nagyon szâraz, igen gyakran azonban nyirkos, sôt nedves és lâpos teruleteken. A lûcz- és a jegenyefenyu tulajdonképen a hegységek fâja; ezek leginkàbb egymâssal elcgyedve, gyakran elegyetlcnûl, nem ritkân pedig bükkel keveredve a hegységekben nagy erdôségeket alkotnak, s csak nagy ritkân tévednek le a lapâlyokra. A havasi-fenyiï, ez a magas hegységi fa, ezelôtt gyakoribb volt, de azért a keleti Kârpâtokban ma sem épen ritka. Rendkivûl ritka azonban a tisza/a, mely majdnem teljesen ki van irtva s ha itt-ott elôfordûl is, csak bokorrâ fejlôdik. A cseijék kôzul a borôka leggyakrabban a hegyeken fordul elô, de kisebb mennyiségben a homokos lapâlyokon is; a törpe borôka (Juniperus nana) csak a sziklâs magas hegységben (Czarnahora, Gorgany, Tâtra) s ott is gyéren talâlhatô, s a törpe fenyuvd (Pinus pumilio) egyûtt a fatenyészet hatârât jelôli meg. A nehSzszagû borôka (Juniperus sabina) csak a Pienini hegységben tenyészik. Nagyobb a lombos fanemek szâma. A meszes dombokon (Pieniaki, Olszanica, Bryhce), valamint a hegységekben tiszta erdôket alkotva a biikk uralkodik, az agyagos, mély és termékeny talajon a koesdnos tölgy, melyet ' azonban az erdeifenyu târsasâgâban igen homokos talajon is talâlni. Az crôs agyagtalajon különösen az orszâg délkeleti részén régi idôktôl fogva tiszta esoportokat alkot a gyertydn is, riiely fanem a legutôbbi idôkben ûj tért is hôditott magânak, majdnem teljesen elfoglalva a kigyéritett szomszédos tôlgyeseket. A nyirkos és nedves lapâlyokon a fekete ¿ger uralkodik.