Seite - 303 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

303 vagy húbérbe adta neki Ulászló a Pruth és Dnieszter kózótti terúletet. Ezzel már egyengetve volt az útja annak, hogy ez az országrész idóvel egészen Bukovinához kerúljón, a mi a XV. század kózepe táján meg is tórtént. Akkoriban határúl Sniatyn felé a Kofoczyna patakot jelólték ki, a mi a Pruth és Dnieszter kózótti mai nyugati határ vonalával egyezik meg. Az idóben Bukovina éjszaki részét Szepinnek hítták, kétségkivúl e vidék fóhelyétól, a mai Szipenitztól, a mely újabban kiásott óskori leletek tanúsága szerint ósrégi telep és már a moldvai vajdaság elsó két évszázadában is elég neve- zetes lehetett. Jellemzó, hogy Béna Péter vajda, a ki 1579-ben e helynek, mint a lembergi kereskedókkel való forgalom piaczának vásárjogot ad, határozottan kijelenti, hogy ezzel csak egy régibb keletú jogot erósít meg, illetóleg újít fól. Említést érdemel az is, hogy 1519-ben a moldvai fejedelem- ség ezen éjszaki részei számára VI. (V.) István vajda és a lengyelek kózós megállapodással egészen sajátszerú tórvénykezési eljárást léptettek életbe. Minthogy ugyanis e határszéleken nemcsak barmok és egyéb jószág eltulaj- donítása, hanem nórablások miatt is igen gyakori panaszok merúltek fól, moldvaiakból és lengyelekból ósszeállított kózós biróságot alkottak, a mely az ilyen határszéli búntettek fólótt ítéljen. A tórvényszék fólváltva majcl»az egyik, majd a másik ország egy-egy helyén ült óssze. Szepin megszerzésével a Cecina vár uralma alá esó s a Pruthtól délre fekvó vidék is Moldvához kapcsolódott. De a Czeremosz melléke egészen a XV. század vége tájáig még Lengyelország birtokában maradt. Csak azon szórnyú vereség folytán, a melyet János Albert király (1497) bukovinai hadjáratában Lenkoutznál a Pruth mellett szenvedett s a melynek emlékét még ma is órzik az ottani fóldsánczok, engedték át (1499) a lengyelek a moldvaiaknak Orosz-Kimpolung (a Czeremosz melletti Dolhopole), Putilla, Rostoki, Wiznitz, Ispas, Millie, Willautz, Karapcziu, Zamostie, Woloka (Stanestie mellett) és a Czeremosz melletti Waszkoutz vidékét. Csak e kikere- kítéssel kapta meg a moldvai vajdaság és vele Bukovina is a Pruthtól dél felé mai nyugati határait. Hogy a monda e hadjárattal fúzi egybe azon bükkerdók ültetését is, a melyektól a tartomány nevét nyerte, azt már említettük, bár a Bukovina név oklevelekben már 1392-ben elófordúl. A lengyelek és moldvaiak véres ósszetúzései a kóvetkezó évtizedek folyamán sem szúntek meg. A XVII. század vége felé Sobieski János, a hatalmas tórókveró, vonúlt át Bukovinán, mely akkor már az egész Moldvával együtt Tórókország húbéres tartományává sülyedt alá. Az egész tartományt