Seite - 325 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

325 hosszabb idóre is eltenni, hogy tóbbszór leóntik a saját zsírjával s ebben a kocsonyában hagyják elállni. Télen aztán e chaurmá nevú hús-konzervet fólmelegítik s úgy adják asztalra. A levesbe churu t-ot kevernek, a mitól zóldes lesz a színe, továbbá aludttejjel savanyítják és petrezselyem-levelekkel. Nagyon kedvelt eledelük a sáfránynyal és burekiza nevú hús-gombóczkákkal fótt makaróni-leves is. A pecsenyét koriandrommal (czigány-petrezselyem) és rizskásával készítik. Pachlava nevú rétesféle tésztájuk mézzel tóltótt száz levélból áll. Igen szeretik a vagdalt húsból és tojássárgájából álló muzaká-1 is. Szamszali nevú husos derelyéiket zsirban sütik ki. Marhahús-levesbe gyakran fóznek ju/ka nevú, apróra vagdalt metéltet. Téához és kávéhoz a vajas, élesztós, tojásos és tejes lochum nevú süteményt kedvelik. Gorgot a neve egy elóbb levesbe fótt, aztán vajjal leóntótt búza-kásának, melyet savanyú juh-tejfellel adnak fól. Ha valakinek az ostobaságát akarják jellemezni, azt mondják: „ Gorgot-ot fózzenek be elótted, azt sem veszed észre!" Korabia nevú, sok czukorral és vajjal készúlt süteményüket a kemenczében sütik. Nem sodrott, hanem rétegekbe rakott rétesüket, a baghbacs-oi, almával, sajttal és hússal tóltik. Üjév napján tészta-, mák-, méz- és egy felsó dió-rétegból álló sütemény, a los kerúl asztalokra. Gyakran fózik a mazsolából és rizsból készúlt pila/ot is, melyhez elóbb húslevesben fózik meg, aztán vajjal és mazsola- szólóvel párolják a rizst, végúl pedig, hogy el ne lágyúljon, asztalkendóbe burkolják. Nagy kedvelói külónben a mindenféle keleti édességeknek, így a czukorba fótt gyümólcsóknek és virágoknak (dulcseátze), a rohat nevú csemegének és a külónbózó serbeieknek meg halváknak (dakahalvá). Az órmények ruházata egyszerú és ma már majdnem általánosan a divat szerint igazodó európai viselet; csak itt-ott látni még elvétve egy-egy hosszú, keleti kóntósben járó órményt. Régebben a férfiak salvárí nevú, bó posztó nadrágot, télen pedig báránybór nadrágot (mesziní) viseltek. Kabátjuk a fehér vagy vórós csíkos, gyakran selyemból varrt s folálló gallérú antereu vagy zobon volt, melynek jobbról balra gombolódó szárnyait drága virágos tórók sálkendóvel óvezték a derekukra. E kabát mellfodraiba nagy, színes, tóbbnyire selyem zsebkendót túztek. Nagy, fehér és elóre álló, de nem keményített ing- gallérjuknak a mellükre lelógó fekete selyemkendóvel adtak feszesebb tartást. Kabátjuk újjain alúl gombok voltak, a melyeket azonbtm nyáron nem igen szoktak begombolni, úgy, hogy ilyenkor az ingújjuk rendesen kilátszott alóla. E kóntós fólótt nyáron óvig éró, cseresznyepiros, bó újjú fél-kópenyeget viseltek, a melynek fermenea vagy szkurteika volt a neve; télen pedig