Seite - 354 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

szegényebbek, a kik kis darab feldjükból nem képesek megélni, úzik a házi ipart eladásra szániítva, s rendszerint úgy, hogy vagyonosabb szomszéd- néjuktól kapják a lent, a kendert vagy a gyapjút, azt megfonják vagy meg- szóvik és a készítményt bizonyos munkabérért visszaszolgáltatják. Hogy e tárgyak, névszerint a szónyegek készítésénél mennyire nem számítanak az eladásra, legjobban bizonyítja az, hogy maga a parasztasszony a legritkább esetben tudja annak az értékét meghatározni, a rá fordított munka és idó megítélésére meg épenséggel nem képes; ha a szükség úgy kivánja, készit- ményeit olyan nevetséges áron adja el, hogy azzal a nyers anyag is alig van megfizetve, míg más esetben a legnagyobb árat is csekélynek tartja. A házi iparnak legelterjedtebb ága a szóvés. Ezt tdbbé vagy kevésbbé úzi a tartománynak minden népfaja, s bármely falunak majdnem minden házában van szóvószék (románúl stativá, ruténúl krosna). Miután a tengerit behordták, a tókót pinczébe rakták és a ház el van látva téli élelemmel, akkor a szóvószéket, mely nyáron át a pitvartól balra esó kamrában, vagy pedig valamely félszerben volt, beállitják a fútótt szobába és az asszony vagy a leány, a mint ki-ki ráér, szorgosan veti a fonalat, míg a kikelet ismét a kerti vagy a mezei munkához nem szólítja. Ekkor a szóvószék megint a kamrába kerúl, de nyáron sem pihen, mihelyt a fold be van vetve, vagy ha a mezei munka mellett akad egy-egy üres óra. A szóvószék egészen kezdetleges, ós idók óta váltózatlanúl maradt; a régihez, ósi szokásaihoz csókónyósen ragaszkodó paraszt e tekintetben is nehezen hajlítható; idegenkedik minden újítástól még akkor is, ha annak haszna szembe szokó. Valóban csodálatos, hogy e mellett gyapjú- és lenszóveteik milyen kitúnóek, s hogy a paraszt- asszony kezéból gyakran szinte klasszikus szépségú mustrák kerúlnek ki. A szóvószéken elóállított készítmények a kóvetkezók : fínomabb és durvább vászon (pánzá, po/otno), tórúlkózó és fejre való kendó (ftergar, rttcznyk), zsebkendó ('ná/ramá., szerenka), durva pokrócz ((ol, wereta), szónyeg fl&icer, kowerec•), tarisznya (traista, taistra), keskenyebb és szélesebb óv (fránghie, bráu; okrajka, pojasj, továbbá barna vagy fekete színú, néha aranynyal átszótt, vórós szegélyú katrincza (cátrinfá, horbotka), végúl barna vagy fehér színú durva posztó (postav de sutnane, suknomelyból a férfiak és az asszonyok felóltóje, zekéje és nadrágja (mantá, suman, itari; manta, serdak, haczi) készúl. A durva posztót, miután lekerúl a szóvószékról, a tarto- mányban sokfelé található kallók (piná, stupa) valamelyikébe viszik, a hol 24 órán át kallják, a mitól tómóttebbé és bolyhossá válik. Külónósen