Seite - 388 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

azonban, míg ez írásmódot használták, e megkûlônbôztetést elhanyagolták és mind a két sziszegó hangot egyaránt 3-vel jelólték, minek kóvetkeztében a múveltek kiejtésében lassanként a kóztük eredetileg megvolt külónbség teljesen elmosódott. A mai román hclyesírásban, mely már a latin betúkkel él, e kétféle hang jelôlésére a z és d betúket használják, de nem annyira a kétféle hang megkûlônbôztetésére, mint inkább szószármazási tekintetból. Pedig czélszerú lenne e részben híven kóvetni a nép kiejtését, és az elsó hangot (a z-félét) mindig z-vel, a másodikat (a dz-félét) meg kóvetkezetesen d-ve 1 jelôlni. A legtóbb esetben ez úgy is megfelelne a szószármazásnak is, mint- hogy az elsó, a z-féle hang, úgyis legtôbbnyire latin s-re, a másik, a dz-féle pedig majdnem mindig latin de, di szótagbeli d-re megy vissza; pl. zobon = sabatwm, zar = sera, di = dies, pránd = prandium. A románban továbbá két ^-féle hang van, egy lágyabb és egy kemé- nyebb (a német ch-hoz hasonló). Az irás azonban mind a kettót egyaránt X-val jelólte régebben, ma pedig ^-val. A múveltek kiejtésében ennélfogva sok helyütt e két hang sem igen külónbóztethetó meg, s igen gyakran h-1 hallani ott is, a hol a nép ch-1 ejt és viszont. Itt is szükséges lenne tehát a nép kiejtésében még világosan meglévó külónbséget az írásban kóvet- kezetesen fóltúntetni. Az erre irányúló kisérlet azonban, mely az elsó hang jelôlésére a h-1, a másodikéra pedig a ch-1 foglalja le, annyiban nem mondható valami szerencsésnek, a mennyiben a ch jegy e és i elótt a k hang jelôlésére szolgál. De nemcsak hangtani, hanem szókészletbeli külónbségek is mutatkoznak a bukovinai románok beszédében a foglalkozás és életmód, valamint azon vidék külónféleségéhez képest, a melyen laknak. A szellemi múveltség még koránsem valamennyi néposztálynak kózkincse. Igy tehát a múvelódésben való egyenlótlen haladás folytán, valamint azon tórekvés kóvetkeztében, mely a nyelvnek idegen elemektól való megtisztítására és tisztán tartására irányúl, mind mennyiségi, mind minóségi tekintetben külónbség van a múveltek és a múveletlenek szókészlete kôzt a románoknál is, mint más népeknél. E külónbség azonban hovatovább csókken a szerint, a mint a kózmúvelódés mind jobban teijed á nép alsóbb osztályai kózótt is. Ezenfólúl az idegen népelemek betelepedése is hatással volt a románok szókészletére annyiban, hogy az ó révükón elég nagy számú idegen szó szivárgott a nép nyelvébe, minók pl. hutâ (üveghuta) steclárie helyett, p/rí (kôtény) opreagà hclyett, turuc (vissza, a német zurück) ínapoi helyett, coynirnic (lakó) chiriaç vagy