Seite - 513 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

513 s még a bukovinai kerúleti hivatal fólállitása idején (1786) is csak úgy lehetett a kéménysepró mesterséget meghonosítani, hogy a kormány maga alkal- mazott egy állami fizetéses kéményseprôt, a ki fuvarra szóló utalványnyal és úti átalánynyal támogatva végezte szolgálatát. De 1788-ban már Czernowitz- ban mégis mintegy lOOO-re ment az iparosok és hozzátartozóik ôsszes száma. Az elsó polgári gyógyszertár 1785-ben nyílt meg Czemowitzban. Ugyanez évben telepedett le a városban az elsó órás. A legelsó sórfózót pedig a császári kamara-kincstár kôltségén 1786-ban építették a Czernowitz melletti Zuczkában ; ugyanígy két gabnaórló malmot is „német módra" berendezve, az egyiket Kotzmanban, a másikat a Szereth folyón. 1804-ben az egész tartomány terúletén mindóssze 641 ipari vállalatot számláltak, nevezetesen 1 szerszám-kovácsoló hámort, l (lveghutát (Krasnában), 9 hamuzsír-gyárat, 4 serfózót, 29 pálinkafózót, 215 órlómalmot és 3 kallót. Némi iparezikkek készítésével foglalkoztak a tartományban lakó czigá- nyok is, a kik fóleg kanál- és zsindelyfaragással, érezóntéssel, lakatosmunkával, bádogos- és bodnármesterséggel keresték kenyerüket, s ebben a tanúltabb iparosok nélkül szúkólkódó idóben elég jól megállták helyûket. Az aránylag már mégis nagyobb számú kézmíves iparágak fokozatos fejlódése arra indította a ezernowitzi kerúleti hatóságot, hogy az 1778 május 9-ki czéhszabályzat behozatalát javasolja a bécsi kormánynak. Az elsó czéhek az 1804 június 28-ki udvari rendelet alapján szervezkedtek. Az ekkor „Bukovinai kerúlet" nevén Galicziába esatolt tartományt három ezéhkerúletre osztották, ú. m. a czernowitzira, suczawaira és szerethire. Ez intézkedés vetette meg a tartományban az iparágak szervezkedésének szilárd alapját. A foldmívelésnek mindegyre nóvekvó jóvedelmezósége, a melyet a czélszerú intézmények tettek hovatovább lehetóvé, egyre sürgetóbben kóve- telte az alkalmasabb kôzlekedési útak és eszkôzôk létesitését. A kózgazdaság e fontos tényezói ugyanis igen siralmas állapotban voltak a tartomány bekebe- lezése idején, úgy, hogy Splényi tábornok nem kevesebb mint 70 hidat volt kénytelen építtetni, hogy csapatai az országban járhassanak, kelhessenek. Mindazáltal még Enzenberg tábornok ide érkeztekor is csak életveszélylyel lehetett a Pruth, Dnieszter és Szereth folyókon átkelni. 1781-ben még alig volt a tartományban csak egyetlen valamennyire járható út is. Az elsó rendes országút, a tartományt éjszakról délnek átszeló 113.4 kilométer hosszú, ú. n. wikowi katonai út építéséhez 1786-ban fogtak hozzá s 1809-ben készúltek el vele. Ez az út a galicziai határtól Storozynetzen és Wikowon át a román B. 66