Seite - 194 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Band 21

Í94 a ki megnyeri bizalmát, annak szivét, lelkét kitárja. Az öregje csöndes, békés természetú; a fiatalabbja azonban heves, lobbanékony, s ha kell, veres verekedés árán sem engedi a maga igazát. Szívós, edzett természetú és jó katona. Nagyobb része a huszárezredekben szolgál. A kis gyermeket mihelyt járni tud, lóra ülteti az apja s úgy szólván a ló hátán nö fei, mint a kun. Hét, nyolcz éves korában már szórin megüli a lovat. Azért is többnyire jó lovasok s messzi foldre elmegy a híre az olyan legénynek, a ki a lórúl leesik. Egész emberöltön át emlegetik s még az utódain is rajta szárad : „Kopasz Nagy Jancsi, fia Kopasz Nagy Ferkónak, a ki a lórú' leesett." A palócz nép kedvelóje a társas összejöveteleknek; farsang, lakzi, búcsú, disznótor mind megannyi jó alkalom erre, s ilyenkor a tréfa, nóta egymást váltva járja; ha zenét hall, örömest perdúl tánczra is. Józan, mértékletes, bár az italtól nem irtózik s a hol lehet, áldomásozik is; de korhelynek, iszákosnak épen nem mondható, kivált mióta a „czirokszer" (filoxera) és a „fenerosz por" (peronospora) a szólóket tónkre tette. Derúlt, vidám kedélye akkor sem hagyja el, ha nehéz sanyarúságban kell is élnie; akkor is így biztatja egymást: „Komäm, ne szomorkodj«ék; ez a világ a miénk, a másik is az lfisz meég.tt Üstökös matyóház Mezo-Kövesden.