Seite - 120 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

120 múveltségi korszakok rommaradványai : öskori bástyafalak, római útak, hídak és paloták, templomok, várak és sírok és ismét sírok . . . A romok folhúzódnak a Dubrava éjszaki lejtójére, mely korúl alant a Buna kígyódzik, sót benyomúlnak a folyó mellékvolgyeibe, így a Bunicáéba is, a hová nía cgy-egy vadászember is csak ritkán vetódik. Már félórányi gyors futás után, miközben több malmot hajt, eléri a Buna a Narentát. Ritka nóvények buján díszló keretében áll itt Ali pasa egykori nyárilaka, mely most kaszárnyáúl szolgál. S a Zaton bejáratánál, az ott kezdödö szirtfalak sarokpillérénél a Buna száz méternél szélesebbre terjedve, egy sziklapárkányról fátyolszerúen aláhulló eséssel ontja vizét a Narentába. A nyugati meredek lejtók, melyeknek tetói fönn a mosztári tó meden- czéjét zárják korúl, a Hum hatalmas karszt-tomegét cgészen a Narentáig tolják ki, s ez a folyó alkotja a Bis¿e-polje és a Bjelo-polje közötti szúk völgyet, melyben Mosztár fekszik. Nehéz lenne megmondani, miben áll tulajdonképen Mosztárnak a híres szépsége, melyet még a Kelet szóvirágos költöi is hiába iparkodtak leírni. Hiszen voltakép csupasz kószikla, ragyogó kék égbolt és egy fehéres-zóld hegyi folyó az egész, mintegy kétezer házból álló, közepes nagyságú város minden szépsége, melyet ugyancsak szúk helyre szorít be a Hum és Podvelez. Soha sem volt több kis vidéki városnál, soha sem torténtek benne nagy események és nincs tulajdonképeni torténete. A neve is elárúlja, hogy a híd kedveért keletkezett {most: híd), mely a Narenta e jó átkelóhelyén épúlt. Még pedig nem is a mai, ú. n. „római híd" kedveért, mert ezt csak két-három századdal ezelótt állították a hajdani fa-lánczhíd helyére, melyen, mint Hadsi Chalfa török tórténetíró mondja, „csak halálos félelmek között kelhetett át az ember." A mai híd a herczegovinaiaknak egész nemzeti büszkeségok, melyben mintegy a saját mivoltát látja az ország lakossága megtestesúlve. A mint a kétfelól meredó sziklákra támaszkodó ívezete magasan és merészen hajlik át a rakonczátlan folyó fölött, igazán jelképe a herczegovinaiak megfontolt bátor- ságának, büszkén szárnyaló gondolkodásának és daliás szépségének. Kevés helyütt párosúl annyi kónnyedség akkora erövel, mint a mosztári híd nemes vonalaiban. A két hídfó elé a régi idók harczi kedve és védelmi szüksége két erós, magas tornyot épített, melyek a hídat egész kis erósséggé teszik, a miért „Grad"-nak (vár) is híjják. De e néven bizonyára a tizenhárom toronynyal ellátott hajdani városfalat is értették, mely nemcsak a helyi harczokban, hanem a velenczések eilen is több ízben oltalmat nyújtott. Ezek az eródítmények