Seite - 162 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

162 csak vásárolt holmi volt a pásztornépek tunya természetéhez képest, mert az állattenyésztés, a régi illyrek egyedúli élctmódja, igen kevéssé nevel szor- galomra; inkább lustaságra szoktat, mert a nyájak maguktól szaporodnak, és a pásztornak egyedûl azokon csüng a szíve, a foldmívelést megveti, és ha ismeri is, a szintén kevésre becsúlt asszonyokra bízza. A pásztorélet állhatatlansága nem engedi a földhöz való szorosabb ragaszkodást és azon múvészetek follendúlését, a melyek nagyobb ápolásra csak ott találnak, a hol a röghöz jobban ragaszkodnak, milyenek az épító- múvészet, de még az agyagmúvesség is. Csodálatos, milyen kevés és mily silány cserépedényt találtak a Glasinacon. Butmirral, meg Ausztria és Dél- Németország hallstatti agyagmúvességével összehasonlitva, csak silány portéka az, a mit fönt, e gyepes fensíkon formáltak és égettek. Itt-ott ugyan egy-egy kis görög cserépedény is akad, de az is idegenböl kerúlt és csak annál föl- ismerhetóbbé teszi, mennyire el volt maradva Bosznia ebben az ipari ágban. Van ugyan a Glasinacon számos kóépítkezés is, de ez mind csak durva, tôbbé-kevésbbé köralakü kóhányás, a melylyel a domb egy darabját elkerí- tették. Ezek a körfalak az egyes nagy családoknak, a melyekbôl a törzs állott, menedékvárai, ítélkezó helyei, vagy gyülekezö terei voltak. Nagyon különbözö nagyságukból a csoportok különbözö nagyságára vonhatunk kôvetkeztetést, a melyek között bizonyára voltak szegények és gyôngék, nagyok és tekin- télyesek is. Mozgalmas idóben legelôbb a marhát hajthatták e korúlsánczolt magaslatokra. A fold kétségtelenûl az egyes társadalmi csoport összes tag- jainak közös birtoka volt; de a nyájak egyéni tulajdonok és a jóllét legértékesebb tárgyai voltak. A jóllét egyenlótlen megoszlásának, a mi a sírok kûlônféle kiállításából is folismerhetó, egyik oka kétségtelenûl a törzsek gyakori viszálykodása lehetett, a melyekben a harczra termett ember barmot és rab- szolgákat szerzett zsákmányúl a tehetetlenebbtól. A régi illyrek fegyverforgató, zsákmányra vágyó nép voltak, de rablónépnek semmi esetre sem mondhatók. Külsó hódításokat nem tettek, mert számos fönök alatt politikailag szét- bomlottan éltek, mit a pásztoréletnek ziláltságra hajló természete okozott. Nem így a kelták, a kik a Krisztus elótti utolsó évezred közepe után éjszakról nyomúltak Boszniába s az illyrek politikai tehetetlenségét folhasználva, ott új rendet alapítottak. Szántóvetók voltak és termékeny földek szerzésére törekedtek, melyeket a leigázott benszülöttekkel megmunkáltathattak. Ezért az illyreket a mívelésre kevésbbé alkalmas fensíkok és hegyi vidékek birtokában meghagyták és az ország keleti részének képét nem változtatták meg. Ellenben