Seite - 369 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

3 haláleseteknél gyakorolnak. A mohamedánoknál is megvan a halál beállta elótti kibékúlés (halal) szokása, s a haldokló rendesen valami jótékony czélra hagyja vagyonának egy részét, hogy búneinek bocsánatát nyerje érle. A halál beállta után a halott szomszédai ósszegyülnek, s kózúlok három férfi megállapítja a halott vétkeit. A vétkeket bizonyos megszabott kulcs szerint értékelik, igy példáúl egy elmulasztott imádságot 520 drachma búzára becsülnek. A vallási kotelességek mulasztásainak ekként talált értckét aztán pénzértékre szániítják át, s ha kitúnnék, hogy a halott részéról tett jótékony alapítvány ennél csekélyebb, akkor a hozzátartozói kózótt gyújtést indítanak, mig a kivetett ósszeg ki nem kerekedik. Ezt aztán a szegények kózótt kiosztják, vagy egyéb jótékony czélra forditják. Megemlítendó még, hogy a vallási kótelességek férfiakra nézve a tizenkettedik, nókre nézve pedig a kilenczedik évüktól fogva kotelezók. A halottnak a sírnál való siratása a mohamedánoknál nem szokásos, minthogy az, a kit Isten magához hívott, az ó véleményük szerint inkább irígylésre, mintsem siratásra méltó. De annál gyakrabban látni reggeli és esti órákban a mohamedán temetókben imádkozó férfiakat, kik óseik sírjánál kezüket égre emelve, vagy komor szemlélódésbe elmerúlten ájtatoskodnák. A nyelv. A Boszniában és Herczegovinában beszélt nyelv egy a szomszéd horvátok és szerbek „szerb-horvát" nyelvével. Maga a nép e két szót külón-külón használja a nyelv elnevezésére; ugyanis a nem-egyesúlt góróg-keleti vái-osi lakók csak- nem kivétel nélkül „szerb"-nek mondják, a katholikusok ellenben általánosan „horvát"-nak. Igy nevezik a mohamedánok sokan és az itt honos spanyol zsidók is a leggyakrabban. A mohamedán lakosság zóme és a keresztény parasztok a legtóbbszór „bosnyák" nyelvnek mondják, és ez az elnevezés már a múlt századok bosnyák irodalmában is elójón az akkori európai tudósoktól inkább használt „szlovin" vagy illyr mellett, s ennélfogva hivatalosan is el van fogadva. Ez a nyelv a szláv testvérnyelvek kózótt joggal a legszebbnek mondható. Tisztán és dallamosan csengó magánhangzóival, hajlékony és lágyan simuló, de a mellett határozott mássalhangzóival igen túlszárnyalja nemcsak az éjszaki és nyugati szláv, hanem a legkózelebb álló szlovén és bulgár nyelvet is. Lirai gyóngéd kifejezéseiben talán alatta áll a szlovénnek, de szónoki és epikai szániyalásra való alkalmatossága fóléje helyezi annak. 4