Seite - 373 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

373 sveStenik, osvestati szavakat a katholikus uskrs, opdina, sveèenik (népiesen inkább ujak*, posvetiti, posvecivati alakban használja. A templomi szláv nyelvból vették át a görög-keletiek a széltében használt povtoriti és sovjet (sjetovati mellett) szavakat is. Végûl meg kell említeni azt az érdekes és a bosnyákoknál általános jelenséget, hogy tisztes személyekkel beszélve, a személyes névmást egészen szabálytalanúl használják. Nemzeti szokás a megszólított személyt tegezni : ti, tvoj; az egyszerú bosnyák, bármely felekezethez tartozzék is, inkább ösztön- szerûleg, mint tudatosan néha magáz is: vi, vas, de rendszerint egy és ugyan- azon mondatban tegez és magáz is össze-vissza: vi, tvoj, vas, tebi, stb. s viszont, ha vi-ve 1 szólítják meg, maga-magáról többesben is beszd : mi, ñas, és magasabb állású személy jelenlétében oly zavarba jó, hogy saját fiát is mégmagázza, bár az 6t te-nek szólítja. Szinte hajlandó hinni az ember, hogy ez a nemzetietlen és szokatlan vi, vas magázó megszólítás csak a megszállással kerúlt Boszniába s a nép még nem tudott megbarátkozni vele. Pedig nem igy áll a dolog; ez bizony már százados szokás. Ének és zene. A népies zene szempontjából Bosznia és Herczegovina egy egységet alkotnak a szomszédos Balkán-államok kozúl Montenegróval és Dalmácziával (ennek a városokon kivúl esô vidéki terúleteit értve). E szláv országokban a dallamoknak és énekeknek nemcsak a természete azonos, hanem megegyeznek abban is, hogy bennük a dal mindazon fokozataiban él ma is, melyeken a zene fejlódése és virágozása alatt általában átment volt. Ezen énekek, a mint a nép között máig fönmaradtak, kelló módon sorakoztatva, a kialakúlás rendjét mutatják, melyben a legkezdetlegesebb ki sem is fejezhetô a hangírás mostani rendszerével, mig a legfejlettebb már úgy jelenik meg, mint egyszerú össz- hangzati viszonyokon alapúló, merész és lendúletes sora a hangoknak. Dalmá- cziához képest Bosznia és Herczegovina szegényebb, mert karénekei nincsenek. ¡óllehet a megszállott tartományokban igen sokat és föleg közösen énekelnek: az ének itt kivétel nélkül és a dalok természetib'ól ki/olyólag csak egyszólamú, és pedig azért, mert e dallamok kevés kivétellel egyáltalában nem túrik meg a párvonalos harmadokkal vagy hatodokkal való kiséretet, már pedig a népies karéneknek fóként ez az alapja. A legsajátosabb és legósibb énekeket termé- * Bátya, de csak a szerzetesekról.