Seite - 374 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

374 szetesen a falukban kell keresnünk, mert mint egyebekben, ezt illetöleg is a falu a leghívebb megórizóje és föntartöja a múltak hagyományainak. A boszniai és herczegovinai falukban leginkább kétféle dallamot szokás énekelni. Ezek egyikének akusztikai anyagát a hangközök sajátosságánál fogva, s az e nemú dalokban legfóbb szerepet vivó trillák (hangrezgetések) miatt hangjegyrend- szerünkkel megközelitöleg is csak igen nehezen, helyesen pedig épen nem lehet kifejezni. A másik fajta már hangjegyekkel is jól szemléltethetó, bár az e nemü dalok nem az egész és fél lépcsókból szerkesztett természetes (diatonikus), hanem a pusztán fél lépcsókból álló színezett (chromatikus) hangnem-rendszeren alapúlnak. Az elsó sorban említett dallamokat legfölebb csak kórúlírni lehet. A dallam hangterjedelme ezekben csekély s legfölebb nagy-harmad távolság keretében mozog. A hangközök '/4 és '/8 hang között ingadoznak. Az idómérték igen vontatott, a metrikai szabályosság csaknem egészen hiányzik s majdnem minden hangzóra jut egy-egy hangrezgés (trilla). Olyanforma hatása van ez éneknek, mikor a férfiak, de a nók is teljes erejü mellhangon éneklik, mint ha a sírást és zokogást akarnák énekhangokba önteni. Hogy azonban ezek csak- ugyan énekeknek tekintendók, arra okot ád egyfelól az, hogy bennük a hangok eróvel, hatalmasan és bizonyos tekintetben mesterkélten törnek eló, másfelól, hogy maga a nép is „éneklés"-nek (pjevanje) nevezi ezeknek elóadását. Minden- esetre sajátságos neme ez az éneknek, melynek technikai oldalát a dalmát nép „grohotanje", a montenegrói pedig „zerzavanje" szóval fejezi ki. Az elóadás nehéz volta okozza, hogy azok, kik a hangrezgést (trillát) jól el tudják találni, büszkék arra s jó énekesekúl tekintetnek. A másik faj, melyet szigorúan pontos idóméret jellemez, már fejlettebb alakúlást mutat, bár a hangterjedelem ezekben is csekélyebb. Az ide mellékelt példa folóslegessé teszi a bóvebb magyarázatot. Trnovo, Kalinovik. m 0 ti i^m Modéralo. Gdje - no, du so, bjes - mo, r gdje - no, du Djeno, duSo, sinoc bjesmo, ondje moja sablja osta, sablja moja i mahrama. Hajde, duSo, da traáimo, SO, si - noc bjes - mo. Ott hagytam a kardom éjjel, Hol mulattam kedvesemmel; Ott maradt a zsebkendöm is, Gyere, lelkem, keresd te is.