Seite - 404 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

404 nek legmegragadóbb hangjait használja fól, hogy a rabszolgává alacsonyított rája képviselójének és elóharczosának hósi alakját az ónzetlen honszeretet és az igazi emberiség dicsfényével óvezze kórúl. Vukalovic Luka a tórókók ónkényétól megundorodva és kiüzetve, hósi elhatározással elhagyja házát, otthonát, anyját és nejét, hogy mint hajdú üldózze a jogtalanságot, segítségére legyen a gyóngének és az elnyomottnak. A csóndes erdei magányban folyó élete és a természettel való társalkodása utanozhatatlan múvészettel van rajzolva. A trebinjei tórókók, a kiknek ónkényét korlátozzák a mindenütt ott termó hajdúk, hajtóvadászatot rendeznek rájuk; de, midón Luka lelóvi zászlótartójukat, hanyatthomlok rohannak vissza a város falai mógé. Luka szüló falujába tér, hogy a rájákat a tórókók elórelátható boszúló hadjáratára szervezze. A tórókók csakugyan mindenfelól gyíllekeznek s kevéssel utóbb Grahovac mellett gyilkos ütkózet tór ki, a melyet Lukának és vitéz csapatjának idején való beleavatkozása a tórókók hallatlanúl véres vereségévé tesz. A csatát kóvetó zivataros éjen a halál borzalmas alakja suhan el a rakásra hullt holttestek kózótt. Luka búcsúja nejétól, gyónása és az iguman oktatása, élete az erdóben, de külónósen a „Sírok" czímú megrázó végsó ének a világ- irodalom legszebb darabjai kózé tartoznak. A kóltó nyilván Mazuraniénak a horvát hóskólteményírónak „Cengié Aga" czímú époszát vette mintáúl. Mindkettójilk nyelve elókeló, a szerkesztésben is egyformák, Martié, a ki jobban ismeri a fóldet és a népet, a cselekvény színterének hívebb festésében és hóseinek tartalmasabb jellemzésében jóval fólúlmúlja Mazuraniéot. „ A boszúlók" harmadik részében a tórókók és montenegróiak 1862-iki háborúját énekli meg, a negyedik „Kiko és Zelié" czímú rész pedig egy 1832-ben tórtént bosnyák eseményt. Végúl a három utolsó rész a bosnyák- herczegovinai fólkelést, a szerbek és montenegróiak harczait a tórókókkel, Hadzsi Loja fólkelését és az osztrák-magyar hadak gyózelmes bevonúlását tartalmazza. Fra Martié a szó szoros értelmében igazi népkóltó, a ki megérdemli, hogy a dalmát Kacié-tyal egy sorba helyezzék. A népkóltészeten fóllelkesedett Kaéié az elódók hósi tetteit zengte, s hogy a horvátok nemzeti óntudatát fól- ébreszsze, hangoztatta a szláv kólcsónósség eszméjét; Martic pedig honfitársai szenvedéseit énekli meg, hogy szerencsésebb testvéreiket részvétre indítsa s egy jobb jóvó reményét fóntartsa bennük. De Martié nagy kóltó is. Sok nyelvet beszél és tóbb irodalmat ismer, ennek kóvetkeztében széles látókórrel is bir; természetes tehát, hogy némely