Seite - 495 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

495 masabb eredmény volt elérhetó. Ily korúlmények között valósággal ritkaság számba ment, ha egy-egy szekér épen jutott el egész Szerajevóig. Az országban használt szekerek jobbára csak rövidebb útakon való szállításra szolgáltak; fa tengelyük, egyetlen fatörzsböl kifaragott, gyakran elég szabálytalan korong- ból álló kerekeik voltak, s olyan nehéz és otromba volt az egész szerkezetük, hogy már az (1res szekeret is csak két pár ökör bírta helyéból kimozdítani. Ilyenformán a lakosság leginkább csak a maga ósi kôzlekedési eszközei, a lovaglóútak és teherhordó állatok mellett maradt. A lovaglóútak nem csupán egyes helységek között szolgáltak ôsszekôttetésûl, hanem a legmeredekebb hegységeken is átkelve, a legzordonabb völgyeken húzódnak végig, s a tartomány megszállásáig úgyszólván ezek voltak Bosznia és Herczegovina egyedúli kôzlekedési útai. Sok ilyen lovaglóút ki volt kövezve, de rendesen szabálytalan koczka vagy kerek kövekkel s a kôvezést soha sem javították, miért is a lovak többnyire inkább a kövek közötti kátyúkba lépkedtek. Az ilyen kövezett lovaglóútnak a neve kaldrma; használhatóságuk csak a bosnyák lovak killön arravalóságának volt köszönhetö. A boszniai és a herczegovinai ember szereti a lovât, s a legszegényebb paraszt is több lovat tart, melyeket lovaglásra és teherhordásra egyaránt használ. A teherhordó lónak fából való magas magyar nyerget tesznek a hátára s azt gyakran több napon át le nem veszik rola, és erre a nyeregre rakják föl igen ügyesen nemcsak a vásárra eladni vitt termesztményeket, hanem az ott vett különfele holmit is. Hosszú sorokban vonúlnak az ilyen vásárra menó karavánok a keskeny lovaglôôsvényeken és sokszor több napnyi útat tesznek meg, míg czélhoz érnek. A lovaglôôsvények rendesen torony-iránt halad nak a legmeredekebb hegyhátokon át, minden kerúló nélkül; csakis olyan jó és kitartó ló, mint a boszniai, bírja ki az ilyen útat, a melynek meredekein még jókora terhet is kell czipelnie. A lovas bátran rábízhatja magát derék állatjára, mert az a legnagyobb óvatossággal lép az elótte haladónak nyomába a nélkül, hogy valaha megbotlanék. Vendégfogadók, még a legszerényebb kôvetelésû útast kielégítók sem voltak azelótt az országban. A belföldi lakosság beérte az összes fontosabb kôzlekedési útak mentén elegendó számban lévó bosnyák hanokkal, vagyis szállóházakkal, s azokban kellett az országban útazó idegennek is megszállnia, ha ugyan nem tartotta jobbnak, hogy valamely kolostornak vagy kereskedó- nek a vendégszeretetéhez folyamodjék.