Seite - 101 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/1
Bild der Seite - 101 -
Text der Seite - 101 -
101
hâta mögött a tartományt kelet és délkelet felól korúlfogó hegyláncznak magas
völgyeiben szállanak meg s ezzel e természetes várnak állandó és vitéz órizóivé
válnak. Akár a megmagyarosodott kabarok ivadékai voltak ez újabb rajok,
akár a magyarság tórzsfájának eredeti hajtásai : az ó megtelepítésük az ország
délkeleti bástyafalainak tóvében királyaink hadvezéri éleslátását, — mely ez
országrész biztosítására ó bennük keresett és talált megbizható, éber határóroket
a szomszéd besenyók és kunok becsapásai eilen, — ép oly ékesen hirdeti, mint
hirdetné, az esetre, ha netán a hagyománynak volna igaza, az a kôrûlmény,
hogy az ott talált székelységet e fontos czél szolgálatára rendelni és szervezni
tudták.
Az ôrségnek ez a lánczolata azonban, mely az errrlített veszélyes elemek
elótt a pusztítás útjait elzárandó vala, Erdély déli határán megszakadt. A kevés
számú magyarság és székelység nem lehetett elegendó ahhoz, hogy az óriás
korbástyának egészen délre szolgáló lejáratait (a mai torcsvári, vöröstoronyi, stb.
szorosokat) is órizhesse. Ezen a részen szabadon csapkodhatott be a romboló
ellenség, melynek útja elé az akkori déli határ, a Maros vize, számbavehetó
gátat nem vetett. Szent István derék utódja, II. Géza volt az, a ki ezt a rést
betölteni igyekvék, midón a Maros és Olt kozé Flandriából s a Rajna alsó
folyása mellól egy szorgalmas, szívós kitartású népet, a szászok neve alatt
ismert németséget megtelepíté. Befejezte pedig a nagy múvet, a hatalmas
bástya teljes védelmi állapotba való helyezését II. András akkor, midôn a
Barczaságból az általa oda behívott, de aztán follázadt Német lovagrendet
kiúzvén, ezt a földet is az idöközben ide is áthúzódott szászságnak ajándékozta.
Azon czél szempontjából, a melyet az ôrséggel mindenfelôl jól megrakott
sarokbástya a magyar állam és egyszersmind a múvelódés érdekében elérendó
volt, természetesnek találhatjuk, hogy Erdélynek a magyar állam határain
belól — ép úgy, mint példáúl a kôzép-kori római-német császárság határain
az órgrófságoknak — a katonai, a kozigazgatási és tôrvénykezési téreken
bizonyos kiváltságos helyzet jutott osztályrészúl. Azonban a vajda, a ki az
egész tartomány élén állott s a kinek elókeló ranga a zászlósok sorában (mert
mindjárt a bán után következett) híven tükrözi vissza az alatta álló teríiletnek
a magyar államszervezetben való fontosságát, továbbá a székelyek ispánja és a
szászok cómese : e három külön álló, de a magyar állam eszméjében egyesúló
hivatal harmonikusan illeszkedett bele a magyar birodalom szervezetébe. A jól
órzott bástya már nem csupán védelmi szolgálatokat volt képes a besenyók
utódai, a kunok, majd a tatár hordák eilen teljesíteni, hanem jó alapúl szolgált
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország VI, Band 23/1
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Magyarország VI
- Band
- 23/1
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1900
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 14.94 x 21.86 cm
- Seiten
- 306
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch