Seite - 188 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/1

188 A Mezóség foldje a felsó mediterrán képzódményeknek abból a saját- ságos réteg-csoportjából áll, melyeket Koch Antal egyetemi tanár „mezóségi rétegek"-nek nevezett el. E mezóségi rétegek uralkodó kózete a pala néven ismeretes szennyes sárga vagy kékes színú hasadékos, palás elválású tályag. E tályag meílett a sárgás-fchér, kékes-zóldes és néha e színek foltjaitól tarkázott kvarcz-andezit, vagy dáczit-tuffa is elófordúl általában vékony táblás rétegek- ben, de néhol breccia-szerú padokban is. A Mezóség harmadik kózete a csillámos homokkó, melynek táblás rétegei a kózépsó részekben csak kisebb mértékben fordúlnak eló, mígazéjszaki részekben tetemes vastagságú homokkó- padokban is. A bethleni hidfónél e homokkó-padok 30 méter magas sziklafalat alkotnak. E homokkóvek, valamint az elóbb említett tályagok, nem ritkán elmeszesednek, s homokos vagy agyagos márgarétegekbe mennek át. De leg- fontosabb kózete a Mezóségnek a kósó, melynek telepei rendesen gipszszel együtt vannak beágyazva a tályagokba. Deésaknán, Széken, Kolozson e sótelepeket részint még ma is aknázzák, részint pedig aknázták még a kózel- múltban is. Szász-Nyires kórúl, a Bando patak balpartján 6 méter magas falat alkot a fóldból kibújt sószikla. A Mezóség nagy számú sósforrásai és konyhasó- kivirágzásai biztos jelei annak, hogy e sótelepek az egész Mezóségen el vannak terjedve. A Mezóség geologiai alkatát fóleg azok a fejletlen vólgyek által tagolt, széles hátú dombsorok jellemzik, a melyeknek lejtói a rétegek dólése ¡rányában szeliden ereszkednek alá, az ellenkezó oldalakon pedig meglehetós meredekek. E meredek, szakadásos oldalú dombokat a nép kózónségesen „ ripák ",-nak (partoknak) nevezi, míg a hosszan elnyúló széles tetejú dombokat „keeske- hát"-aknak. E dombok meredek oldalai, hol a réteg-fejek kiállanak, esós idóben vagy tavaszi hóolvadáskor átáznak, a tályag meglágyúl s a dombnak egy része lecsúszik a meredekség aljáig, a hol aztán leggyakrabban egy vonal- ban elhelyezkedett apróbb kúpocskákká vagy boglyaszerü halmokká torlódik. Ilyenek : a sólyomkói czukorsüveg-alakú kiipok, a Nagy-Báton és Czoptelke kózótti halmok egész csoportja, a Viz-Szilvás és Szamos-Újvár kozelében levó kúpok. Legjellemzóbbek azonban a Nagy-Czég mellett cmelkedó boglya- szerü halmocskák. A csuszamlások egyfelól némi változatosságot adnak a külónben egyhangií dombsoroknak, másfelól pedig jellemzik is a Mezóséget. Jellemzik clsó sorban alakjukkal és elhelyezkedésókkel, másodszor pedig azzal, hogy az ilyen omlásos helyek rendszerint terméketlenek. A lecsuszamló omla- dék a kózeli terúlet egy részét elborítja; a záporesók után keletkezó víz-