Seite - 191 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/1

191 gyertyánfa is. Ha nines is annyi szóló, mint a két Kükülló és a Maros mentén, de azért Gyulatelke, Marosháza, Császári, Mezó-Záh, Mezó-Sámsond mint jó bortermó helyek ismeretesek az erdélyi részekben. A Mezóség általában, de külónósen keleti és kózépsó részeiben nagyon termékeny. A kipusztúlt hajdani nagy erdóségek vastag televény réteget hagytak hátra. A dombok lankás oldalain kitünó szántófóldek vannak. Fó terméke a biiza és kukoricza, mely utóbbi jó termésú években oly magasra nó, hogy a lovas ember sem látszik ki belóle. A vólgyekben és a dombok alján téres legelók és dús kaszálók terúlnek el, melyek e vidéket a marhatenyész- tésre kiválóan alkalmassá teszik. Az erdélyi nagy testú, hosszú szarvú igavonó marhának itt van igazi hazája. A Mezóség lakosai legnagyobb részben román fóldmívesek. Magyarok tómegesen és nagyobb számmal csak keleti szélein laknak. Itt nemesak a ruházat és a népszokások, hanem a falvak külseje is elárúlja, hogy a lakosok tulajdon- képen székely eredetúek. Házaik, bár tóbbnyire csak vesszófonatú falakkal épít- vék, rendesen csinosak, de vannak szilárdabb építésúek is, valamint nem egy helyen találunk szépen faragott, kékkel és pirossal festett kapuzábékat (kapufél- fákat). A házak mellett a jól épúlt istállók, csúrok és pajták, a tisztán és rendben tartott udvarok szorgalomról és viszonylagos jóllétról tanúskodnak. Ellenben a Mezóség belsejében s a nyugati részekben levó oláh falvak már szegénye- sebbek. A házak inkább csak viskók, melyeknek falait vagy vesszófonatból alkotják, vagy fóldból verik; kéményók nines; a füst a fódél résein szivárog ki. E falvakban a fa hiánya miatt a nép általában szárított trágyával szokott tüzelni, melynek kellemetlen fojtó füstjét esténként vagy reggelenként, ha a faluhoz kózeledünk, már messziról megérezzük. A háztelkeknek rendesen nines kerítésók, sem gyümolcsós vagy veteményes kertekkel ninesenek kórúl- véve. A nép óltózete darócz és durva vászon. Tápláléka fókép kukoricza- málé. Mivel anyagi helyzetével, szellemi és erkólesi kimíívelésével mostanáig jóformán semmit sem tóródtek, a mezóségi oláhot tekinthetjük az erdélyi részek leghátramaradottabb s a fóld termékenysége mellett is legszegényebb népének. A Mezóség népe gazdasági és múveltségi tekintetben azért sem igen haladhatott elóre a múltban, mert e vidéken a járható útak majdnem teljesen hiányoztak. Az állandó útak épltését nagyon megnehezítette a csúszós és kónnyen sülyedó talaj, továbbá a kavics hiánya, a melyet, mivel a palarétegek kózótt csak helyenként fordúl eló, messziról kellett szállítani. Az útak e hiánya