Seite - 266 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/1

266 a megkülónbóztetett szeretet és barátság jeléúl. Meglett korúak temetése után lakomát, úgy nevezett torozást szoktak tartani. Lakoma kózben soha sem hiányzik a pohárkószóntés. A kószóntésnek, ha alkalmi tárgya nincs, legkózón- ségesebb alakja ez: „Adjon Isten erót, egészséget s békességet!" A székely fiatalságnak legkedvesebb idótóltése a vasárnapi táncz és téli estéken a fonó vagy guzsalyos. A székely humor oly áradattal, az élczeló kedv oly szikrázva sehol sem nyilatkozik, mint ily helyeken. Az ifjúság szórakozásához tartozik a húsvéti óntózés is. Húsvét-hétfó reggelén fiúk, legények rózsavízzel szokták megóntózni a leányokat, kik ezt piros tojással viszonozzák. Elófordúl azonban az óntózésnek régi, kissé erósebb formája is, hogy a legények a leányokat a kúthoz viszik és ott bórig áztatják. „Hadd legyenek firissek, egészségesek!" A serdúló ifjúság nyári mulatsága vasárnaponként a cziczefutds, labdázás, kótyázás, hintázás, lipinkázás, karikadobás, órddgkerék, „künn a bárdny, benn a farkas;B Legérdekesebb és legszebb társas ünnepe a székelynek a lakodalom. Szereplói a vólegényen, menyasszonyon és az órómszüléken kivúl a ndsznagy, násznagyasszony, a v'ófély és a nyoszolyóleányok. Fóbb mozzanatai: a kikérés, a jegyváltás, az esküv'ó, a lakodalmas menet (melyben a hozományt zeneszó mellett négy-ókrós szekér viszi), a kontyozás, a lakoma, táncz és pár nap múlva az új asszonynál a kárlátás (elsó látogatás). Külsó megjelenése a székelynek általában szerény, noha fóként az aranyosszéki és hdrotnszéki székely killsején elsó tekintetre is meglátszik a férfias ónérzet. A csíkiak s általában a hegyesebb vidékeken lakók szókék és szálasabbak. A tóbbiek barnábbak és kozéptermetúek. Csontrendszerók ép és jól kifejlett. Inkább soványak. Kóvérebb termetú csak ritkán fordúl eló kóztük. Ugyanez mondható a munkában edzett nókról is, kik kózül kiválóan szépek Udvarhelymegyében a Nyikó mentén találhatók. A székelynek szellemi és erkólcsi világa is egyezik külsejével. Bátor, eszes és gyors fólfogású, sót furfangos is, ki kónnyebben szed rá másokat, mint a hogy magát rászedetni engedi. Nem ok nélkül tartják, hogy a székelynek két esze van. Ó maga mondja, hogy: „Egyik eszemmel azt gondótam, hogy émegyek, a másikvá mégis azt gondótam, nem megyek." Szeret kitéróen, fóltételesen, kétértelmúen, sót rejtvényszerúen válaszolni: „Honnan jón atyafi ?" — Hazúlról. „Itthon van-e a tiszteletes úr?" — Tennap itthon láttam. — Nagyon szeret okoskodni, sót pórlekedni is. Általában a becsúletre sokat adó,