Seite - 282 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/1

282 Ha elmonnék vélle, hogy oda vinnének A mennyei karba, a szent szüzek kfizi, Hogy bételnék velem azok kegyfis rendi; A ménnyei kócsot a kezembe aggya, Elso kakasszókor jónek látásomra, Másod kakasszókor ingOmót megkérnek, Harmad kakasszókor ingomot elvisznek. Sirass anyám, sirass, éltombe hadd hajjam, Hadd hajjam éltombe, hogy siratsz hótomba. Leányom, leányom! virágos kertombe E'só raj méhOmnek gyonge lépecskéje, Gyflnge lépecskének sárguló viaszsza, Sárog viaszszának fódon futó füstye, Fódon futó füstye s ménnybe ható lángja ! A mennyei harang húzatlan szólalék, A mennyei ajtó nyitatlan megnyílék, Jaj! az én leányom oda bévezeték. Valami sajátságos mélabú borong a székely népballadákon s ugyanezt mondhatjuk a székely népkóltészet egyéb termékeiról is, külonósen a szerelmi és a katona-dalokról. Nem állitjuk, hogy a székely nép szerelmi dalait a gon- dolatok mélységében, a képek gazdagságában egyik-másik nép szerelmi kóltése felúl nem múlja, hanem az egyszerú természetességben fólúlmúlhatatlan. Képekben nem szegény; a szerelmes szív megtalálja a természetben az ó bánatával vagy boldogságával rokon képeket. A csóndesen folyó víz, mely télben megaluszik (csak az ó szive nem nyugszik meg soha); a szélvész üldózte, záporesó kergette madár; a kószikla, melyból kónnyebb poharat esinálni, mint két igaz szívnek egymástól elválni; az üzenetet vivó fecskemadár; a gyász- fekete holló, mely sorsunk roszra fordúltát adja tudtúl; a sokféle virág, melyekhez a szerelmes az ó kedvesét hasonlítja, — és így tovább, mind a képek egész serege. Legszebbek a szerelmi dalok kózt is a bánatos, mélabús, kesergó dalok, melyekben nem természetesebb, de mélyebb, erósebb az érzés s a képek gazdasága is nagyobb. A szerelem „átkozott gyótrelem"; ha boldogtalan szerel- mes szíve foljajdúl, szinte halljuk a keserú szemrehányásban kitóró zokogást: Szerelem, szerelem, átkozott gyOtrelem, Mért nem virágoztál minden falevelén! A mindennél nagyobb erejú szerelem megbabonázza és megbénítja akaratát annak, a kiben lángra gyúlt, a ki miatta magával tehetetlenné lett.