Seite - 446 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/2

446 kései visszhangja gyanánt tekinthetô a kózel 4000 emberbôl álló helyôrség (Szebenben székel a es. és kir. XII. hadtest parancsnokság), melyhez még egy újon épúlt kaszárnyában elhelyezett honvédzászlóalj járúl. A város már a bevándorlás elsd századában a szebeni .prépostság alapítása kôvetkeztében (1191) az erdélyrészi német telepúlések egyházi fd helyévé lett. II. Endre király szabadságlevele pedig (1224) a szászok politikai szervezetének szék- helyévé tette. A szebeni királybírd egyúttal a szász nemzet cómese (ispánja) volt, s ez értelemben véve Nagy-Szeben a szász municipium foloszlatásáig, 1876-ig, fdvárosa volt a „Királyfold"-nek. Az 1691 utáni idókben az osztrák katonai kormányzdnak székhelye lévén, tóbbszór egész Erdély katonai fdváro- saként szerepelt. Napjainkban Szebenmegye fdispánja egyúttal a szászok ispánja czímet viseli s elnókól a szász egyetem ülésein, melynek hatáskóre most már csak a tisztán kózmúvelódési czélokra fordíthatd vagyonának kezelésére szorít- kozik. Nagy-Szeben rendezett tanáesú város s a megye székhelye. Fekvd- ségekbdl s jelesen erdóségekbol folyd jóvedelmei révén biztos alapokon nyugvd háztartása van a nélkül, hogy polgárait tetemesebb kôzkôltségekkel kellene terhelnie, sót kitúnd vízvezetéket és nagy villamtelepet is létesített. A XIV. és XV. századokban az erds czéhekben szervezkedett iparnak ép oly nagy társaséleti, mint gazdasági szerepe volt. 1370-ben Nagy-Szeben- ben 19 czéh volt 25 ónálld iparággal. Ezek kôzûl csak az ôtvôsôk czéhét említjük meg, melynek pompás készítményei, díszei a hazai múzeumoknak. Noha a kelettel folytatott nagy kereskedelemról szdld hagyományok kissé túlzottaknak látszanak, annyi bizonyos, hogy a szász ipar a kôzépkorban Erdélyben, sdt a Balkán-félszigetnek Erdélylyel határos részeiben is uralkodd szerepet vitt. A szebeni iparnak ez a fogyasztd terúlete némi rázkddtatások után is megmaradt mindaddig, míg csak az utolsd évtizedekben a vasútak gyári eredetú czikkekkel el nem árasztották a vidéket s Romániával a vám- háború ki nem tórt. Ez a kisipart érzékenyen sújtotta. A lakosság nôvekedd száma mellett is a kézmívesek száma 200-zal csôkkent, nevezetesen a szúcsok, szappanosok, takácsok, gyapjúszóvdk, ôtvôsôk egykor virágzd czéhe tokéletesen pusztúlásnak induit. Némely iparág azonban azzal, hogy a villamtelep mozgatd erejét állíthatta szolgálatába, gyózedelmeskedni tudott az idók mostoha voltán, igy jelesen a fínomabb posztógyárosok, bútorasztalosok s mindcnekelôtt a kônyvnyomtatdk. Nemkûlônben nagy lendûletnek induit utdbbi idôben a szalámi-gyártás, mely a béesi és prágai piaezot is ellátja árúival. A kisebb iparágak számára még mindig az évente három izben tartott vásárok gyûjtik