Seite - 551 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/2

551 A megye fölös számú szláv eredetú helynevei arról tanúskodnak, hogy a római uralom bukása után itt valami szláv népség tanyázott, melynek meggyérúlt maradványait a honfoglalás idejében a magyarság nemcsak itt találta, de valószinúleg már az elsó századok alatt teljesen be is olvasztotta magába. A legrégibb oklevelek adatai nyilvánvalóvá teszik, hogy a magyarság már korán megszállotta nemcsak a Maros mentét, hanem a megye többi teres völgyeit is; és hogy az Arpád-házi királyok idejében nagy számú magyarság lakott Hunyadmegye terúletén, világosan bizonyitja az az 1302-ben Déván kelt itéletlevél, melyet László erdélyi vajda és Zonuk fóispán adtak ki. Az itélet- levélben elófordúló helynevek tiszta magyar népességrôl tesznek bizonyságot. Csak ezután kezdenek a mellékvôlgyekben, fôleg pedig Hátszeg vidékén súrúb- ben foltúnni a kenézeik vezetése alatt a kipusztúlt terûletekre letelepúló oláhok. A megye keletkezésének ideje ismeretlen; de az tudva van, hogy a megyei fóispánságot Déva és Vajda-Hunyad várnagyjai viselték, a kik egyide- jûleg olykor-olykor alispánok is voltak. E kettôs alispánság fönn is maradt egészen az 1876-ki új megyerendezésig, de azzal a kiilônbséggel, hogy a második alispán mindig a felsó kerúletben, Hátszegen lakott. A dévai várnagy rendesen az erdélyi alvajda fontos tisztségét is viselte, a mi eléggé mutatja a dévai vár hajdani fontosságát. A megye székhelye Déva 6890 lakosú, rendezett tanácsú város. Az arad—tövisi vasút mellett, a Maros balpartján fekszik. Délról, keletról és éjszak-keletról a Maros vôlgyének gazdag és termékeny síksága veszi körül ; nyugaton és éjszaknyugaton félkôr alakú, lombos erdókkel borított hegysor környezi, mely egy magában álló, részint erdós, részint sziklás trachit kúpban végzôdik épen a város nyugati széle fölött. E hegy csúcsát Déva várának festói romjai koronázzák. Déva vára egyike volt a legrégibb erdélyi királyi várak- nak. 1267-ben IV. Béla serege pártütó fiával, a késôbbi V. István királylyal. Déva vára alatt ütközött meg. V. László a várat és várost 56 faluval együtt Hunyadi Jánosnak adományozta. 1459-ben Szilágyi Mihály bírta, ki a várost minden idegen tisztviseló biráskodásától mentesitette. E kiváltságot Mátyás király is megerösitette. 1504-bcn a vár a koronára szállott s a török becsapások eilen fontos véghelylyé lett. A Sziléziából visszatéró Báthory Zsigmond 1601 július havában egész udvarát itt tartotta. Bethlen Gábor 1621-ben a vár alatt külön fejedelmi kastélyt (a mai „Magna curiá"-t) épitett. E kastélyban lakott a Murányi Vénus, Széchy Mária is 1632-ben, mikor Bethlen István felesége volt. 1687-ben császári hadak szállották meg a várat. 1717— 19-ben gróf Steinville