Seite - 10 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

10 A Quarnero öble nagy, zárt tónak látszik, mert innen a magasból jól föltetszenek a bejáratát elzáró szigetek, melyek elfogják ugyan a nyílt tengerre való kilátást, de egyszersmind változatosabbá teszik a tájat. A remek képet egy felöl a Monte Maggiore (Velika ufka), más felől a Vratnik és a Velcbit egy része szegélyezik. E két hegytömeg közé esik Modrus-Fiumemegye tágas fönsíkja, mely emitt meredek sziklafalakkal, amott lassú ereszkedéssel hanyatlik a tenger színéig. A vidék többnyire kopár és karsztos, de ott, a hol a tenger hullámai mossák, nagyrészt üde növényzet díszíti. A nagy fáradsággal mível- hetőkké tett völgynyílások és öblözetek falain szőlővenyigék kúsznak föl, szürkés-zöld olajfák apró berkei virúlnak, itt-ott egy-egy gránátalmafa piros virágai integetnek felénk a kertecskékből, helyenként pedig egész babér- erdőcskék lepik el örökzöld palástjukkal a sziklás talajt, a melyet találóan nevez az itteni lakosság kőtengernek. Valamint a táj maga, a virágdísze is vidámság nélküli. A hajadonok csak sárga szalma virággal és színtelen árvalány- hajjal (smilje i kovilje) ékesgetik magukat, s valóban megható látni, milyen gyöngéd szeretettel ültetgeti a népköltészet is kertjébe e szegényes, árva virágokat. Szemet üdítő ékességei e tájnak a házak, melyek a természet nagyszerű- ségével az emberi kéz művének a kellemét egyesítik. Mint a partra telepedett sirályok csapatja, fehérlenek és csillognak az egyes tanyák és faluk a tenger- mellék partszélein és az öböl szigetein. E gyönyörű kép nagy változatosságában az egybekapcsoló egység a tenger, mely maga is változatos egység; sokoldalú, mint a regés tengeri aggastyán, Proteus, kit Odysseus, a hős tengerész, végre mégis legyőzött. Majd fodros és szürke, szinte ólomszínű és ijesztő; aztán kietlen, ellenséges és fenyegető, szülője minden rémületnek; majd meg hirtelen egészen más, bájos képet öltő Amphitrite, rózsaszínbe vonva a leáldozó nap sugaraitól. A legsebesebb vitorlások is látszólag lomhán siklanak rajta tova, annyira elenyészik a leggyorsabb mozgás is a tenger végtelen nagyságához képest. A halászbárkák, melyek többnyire párosával indúlnak halfogásra, lassú sikam- lásukkal olyanok, mint a távolban a habokra leült pillangók. A partszélen virúló szép délszaki növényzet igen nagy és kemény munka díja. Fáradságosan, zsákokban hordják össze a tengerpart lakói a televény- földet ; verejtékes munkával görgetik össze a köveket is, hogy vakolat nélküli magas, vastag falakat emeljenek belőlük a kevéske vörös termőföld meg- védésére, hogy a vihar el ne hordja; sőt a halottaik eltemetésére kellő földet