Seite - 116 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

116 A horvát nép fő táncza a kolo (körtáncz), melynek azonban több faja van, így a Svetalno kolo, vagyis az oro (ünnepi kolo), a Junacko kolo (a hősies kolo), a Zensko kolo (női kolo), és a Saljivo kolo (tréfás kolo). A kólóban énekelni is szoktak, még pedig az oróban komoly, vallásos, ünne- pélyes énekeket, a JunaCko kólóban hősies dalokat, balladákat, a Zensko kóló- ban szerelmi s a Saljivo kólóban enyelgő, tréfás dalokat („Poskoőnice"). Az ünnepi és hősies kólót csakis férfiak, a női kólót pedig leányok és legények tánczolják. Ez utóbbiban az egykor szokásos nőrablást látjuk megelevenítve. Egyébként a kolo az égi csillagzatokat jelképezi. A kolo vezetője a kolovodja (kolo-vezér), ki a tánczolók élén áll, képviseli a napot, míg a tánczsor másik végén helyet foglaló férfi, apritucalo, a holdat a csillagtengerben. A tánczolók egymás övét fogva kört alkotnak, csupán csak a kolovodja és pritucalo között nincs összeköttetés. A kör közepén áll a játszó dudás, a ki énekel is, meg tánczol is hozzá. Az oro kétségkívül ó-görög eredetű, legalább az Iliasban említett körtáncz a leírás szerint meglehetősen azonos vele. „Szép szüzek és ifjak közepett' ékes cziteráját Pengeti hangzatosan gyöngéd, édes szavú iQú; Ujjongván dalain azok ott, víg tánczra kelének, S a cziterás dalait dobogás, dalolás kisérte . . . Ott gazdag szüzek és deli ifjak lejtenek együtt, Egymásnak kezeit gyöngéden tartva forognak . . . Mint a miként az ülő fazekas perdíti korongját, Oly gyorsan s ügyesen perdülve forognak az ifjak; Ámde megint szép rendekben egymásnak ugornak. Állja körűi a kart sokaság szemlélve gyönyörrel. Isteni dalnoknak zendűl cziterája s a körben — Hogy fölhangzik a szép dal — forgó tánczra kel egy pár.* A tánczolók a kolovodjának mindent utána csinálnak, tehát utánozzák a mozdulatait s énekelik a dalt, melyet ő megkezd. Közben egészen sajátságos mozzanatok jőnek elé, például a vegyes (zensko) kólóban, a mely az ős időkre emlékeztető nőrablást ábrázolja, vagy a hősi (Junaéko) kólóban azok a figurák, melyekben nem énekelnek, hanem a háború borzalmainak érzékeltetésére pisztolyt sütögetnek el. Egyébként a kolo lejtése közben a tánczolók egyik fele énekel egy vers- szakot, a másik fele meg ismételi. A tréfás (Saljivo) kólóban csak a dudás • Ilias XVIII. 569—572; 593—594; 599—605. Télfy fordítása után.