Seite - 126 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

126 mikor és hol? Római növendékpap korában a nyugati és a keleti egyház szétszakadása következtében külön vált szláv törzsek egyesítésére törekedett. A XVII. század közepe táján „Non erunt ultra duae gentes, nec dividentur in duo regna, sed fiet unum ovile et unus pastor" jeligével közrebocsátotta korszakot alkotó latin nyelvű művét a „Bibliotheca Schismaticorum uni- versa u-t. E munkában lényegileg felölelte mindazt, a mit a keleti írók a pápaság ellen írtak. Rendkívüli jártasságot tanúsított benne az orosz irodalom terén, de egyúttal hatalmas ellenfeleket is szerzett vele magának. Messzeható terveket szőve, 1657-ben kivándorolt Oroszországba, a hol azt remélte kedve- zőbb tért talál eszméinek megvalósítására. A szegény idealista nem is sejtette, minő csalódások érik. Egy évi ottlét után „eretnek tanok és veszedelmes egyházi újító tervek" miatt száműzték Szibériába. Tobolskban írta „De Providentia Deiu czímű nevezetes munkáját és „Beszélgetések a politikáról* (1663) czímű fő művét, a mely csak nem rég jelent meg nyomtatásban. „Orosz nyelvtanárban a horvátból és az oroszból az összes szlávok számára egy közös nyelvet akart teremteni. A XVII. és XVIII. században a mai Horvátország területén nem is volt több Vitezovichoz és Krizanióhoz hasonló nagy író. A többiek, a kiket röviden fölemlítünk, megelégedtek egy-egy imakönyvnek, szótárnak, vagy latinúl írott történeti munkának az összeállításával. A XVIII. század első felében a /^/-nyelvjárás horvátjainak irodalmi tevékenysége megcsappant. A horvát irodalomnak Dalmátországban ragyogó napja nem világította be Horvátországot. A régebbi irodalom itten önállóan fejlődött a nélkül, hogy a dalmát irodalmi mozgalom érintette volna, valamint a régi szlavon-horvát irodalom is az említett két testvér irodalomtól függet- lenül indúlt meg. De már a múlt század második felében kívülről jött politikai események, a melyekben a horvát irodalom újjászületésének fő mozgató ereje volt, erős lendületet adtak a horvát irodalomnak. Most is horvát papok állottak a mozgalom élére, mint a szellemi élet előharczosai. S a mint előbb semmi egyebet nem tettek a nép szellemi művelődésére, mint hogy imakönyveket és egyházi beszédeket írtak, másoltak és fordítottak : ép oly fáradhatatlanúl dolgoztak mostan közhasznú művek összeállításán, drámák és vígjátékok fordításán. Nagy sikerrel buzgólkodtak ilyen irodalmi művek szerzésén többek között Mi klon sió Tamás kanonok (1767—1833), Brezovaiki Titus szer- zetes (1754—^804), Vrhovac és Alagovii püspökök, továbbá Lovreníií