Seite - 267 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

267 a melyeket rendszerint elönt a víz. De még többet szenvednek a nyugatról keletnek számtalan holt-ág között levő közeli Száva-menti falvak, úgy mint : Dolnje Vrabfe, Horváti, Trnje, Zitnjak, Trnova és Resnik. A kiszáradó tócsák lázakat okozó párázattal töltik be a levegőt és első pillanatra észrevehető a hegyi és a síksági lakó közti különbség. Emez alacsonyabb, járása nem oly könnyű s nem oly biztos. Kevesebbet is jár, hiszen még a legszegényebbjének is saját fogata van, mert a lovak a tágas réteken és mocsaras mezőségen elég legelőt találnak. A hegyek között csak a tehetősebbje engedheti meg magának ezt a fényűzést, a melyet a Száva-menti lakó (posavanac) nélkülöz- hetetlen szükségnek tart. A nemes lótenyésztés nagy haladást tett, és vásárok alkalmával 500—600 forintos, sőt drágább fogatok is láthatók. Miként a hegy és síkság közötti földrajzi ellentét élesen nyilatkozik Zágráb környékének külső alakján, akként osztja íöl a parasztságot is egy, a várost nyugatról keletre átszelő választó vonal két egymástól teljesen külön- böző csoportra. E vonal éjszaki felén a sugár növésű szép hegyi lakó él, kinek a földbirtoka nagyon el van darabolva ; dél felé a Száva-menti alacso- nyabb mezőségen alacsony termetű emberfaj lakik, melynek sok a földje és a rétje. A hegyek között a nagy áldozatokkal fölújított szőlőmívelést űzik, a síkon ellenben a szarvasmarhatenyésztés a jövedelem fő forrása. Ruházatban is különböznek egymástól. A termetes hegyi lakó szereti a magas szárú csizmát, és bár mindig gyalog jár, azért télen is csak könnyű kabátot vesz magára. A fürgébb a bocskort (opanka) kedveli és gyakori szekerezése közben hosszú bundával védekezik a hideg ellen. De bármily elválasztólag hat is a természet e vidéken a gazdálkodásra és az életmódra, sőt a testalkatra is, mindamellett az egységes nyelv és a faj- közösség egy és ugyanazon nép tagjainak bizonyítja a lakosságot. Zágráb város története. Horvátország történetével fővárosának a története a legbensőbben összefügg. Mikor keletkezett Zágráb városa, a történelmi kútfőkből pontosan meg nem határozható, valamint azt sem, miféle nemzetiségűek voltak első települői. Csupán sejteni lehet, hogy ősrégi telep. Lételéről és fejlődéséről biztos tudomást csupán a Krisztus születése utáni XI. század végéről nyerünk. Első határozott említése ugyanis csak 1091-ben történik, mikor László magyar király Zágrábban püspökséget alapított. Az első püspök Duh nevű 34*