Seite - 268 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

268 cseh volt. László király a püspökségnek sok jószágot is adományozott, hogy szilárdítsa a kereszténységet e vidéken. Ez a tény is eléggé bizonyítja, hogy Zágráb, a mai káptalan, már akkor nagyobb helység volt; majd a püspöki szék révén a régi Szlavónia s utóbb a mai Horvátország fővárosa lett s az is maradt mai napig. Ezen ősi Zágrábtól nyugatra valamivel nagyobb halom emelkedik, mint az, a melyen a káptalan-város állt. Háta kissé lelapulva és keskenyedve húzódik éjszaki irányban a zágrábi hegység felé. E halmon, nem tudni, mikor, új telep keletkezett, mely csak később vette föl a Zágráb nevet; eredetileg pedig — úgy látszik — Gradéc-nak, vagy összevontabb alakban Gracnak — Grechnek, Grecnek is — nevezték. Gradéc horvátúl annyi, mint „ városka*. A régi városi pecséten ez áll : S. COMVNI. DE. MONTE. GR ACI., vagyis sigillum communitatis de monte Graci; a káptalan-város pecsétje pedig ezt a föliratot viseli: S(igillum) CAPITOLI ECCLESIE ZAGRABIENSIS. 1850-ig két külön város volt ez, noha a felső város már a XVL században fölvette a Zágráb nevet. Hogy a káptalan-várost a felső várostól megkülön- böztessék, amazt már a XIII. század óta rövidesen „Zagrabiatt-nak nevezték, emezt meg „civitas Grecensis juxta Zagrabiamu vagy „Zagrabia in monte Grech" vagy ehhez hasonlóan jelölték meg, s a telep eredeti (Gradéc, Grac vagy Grec) nevét nyilván átvitték az egész hegyre, melyen feküdt. Gradéc a XIII. század előtt közönséges falu lehetett, melyet Zágráb püspöki várostól a Medve patak (Medveséak, eredetileg azonban Circuniza, Cirkuenik vagy Cirkuese, a mi Egyház patakot jelentene) választott el. A Medve patak a zágrábi hegységben ered, melynek régi neve Medve hegység (Medvednica) volt, s ama két halom közt levő völgyben folydogál, melyen a régi Zágráb és Gradéc épültek, azután déli irányban a síkságon át a Szávának tart. A tatárjárás Zágrábra nézve korszakos hatású volt. IV. Béla király a mongolok elől ide futott és tíz hónapot töltött itt. Mikor azután értesült a tatárok közeledéséről, nyomban tovább sietett Dalmácziába. Zágrábot — úgy Gradécet, mint a káptalan-várost a Szent István-székesegyházzal — a tatárok rettenetesen földúlták és fölperzselték; a lakosokat, a kik szét nem futottak, lekaszabolták, vagy rabszíjra fűzték. De távozásuk után a romokon új Zágráb keletkezett. IV. Béla király sokat fáradozott, hogy a tatárok ütötte sebeket begyó- gyítsa. Ez okból számos helységet szabad királyi várossá emelt, sok elő-