Seite - 290 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

290 kori Zágráb a XIII. század dereka óta csaknem egyenlő lépést tartott az akkori Nyugat-Európa művelődésével. Az újkori Zágrábról ezt csupán a XIX. század második felében mondhatni el. A lakosság nagy többsége már a közép-korban horvátokból állt; azonban találkoztak olaszok („oláhok"), azután magyarok és németek is. Az olaszok leginkább mint déli gyümölcscsel és hazájok más árúival kereskedő népség, vagy mint arany- és ezüstművesek telepedtek meg Zágrábban, míg a németek főleg vargák, a magyarok csizmadiák és mészárosok voltak. Már a közép- korban találni Zágrábban néhány zsidót, még háztulajdonost is; de polgár-* jogot a XVIII. századig nem szerezhettek. Zágrábnak XV. századbeli latin okiratai 2 2 különböző iparágat csaknem rendesen horvát nyelven jelölnek meg, 33-at pedig leginkább latin néven. A kereskedelem is aránylag élénkebb volt a középkori Zágrábban, mint az újkoriban, sőt a legújabb koriban is. A középkori Zágráb az összes szomszéd országokkal, kivált Magyarországgal meg a Tengermellékkel élénk keres- kedést űzött. Különösen hasznára váltak a már említett heti vásárok, leginkább azonban az István-, Márk- és Margit-napi három nagy országos vásár. Ezen felül nem kisebb hasznára szolgált, hogy a zágrábi polgárok, mint már említettük, az egész királyságban minden vám- és harminczad-illetéktől mentesek voltak. A zágrábi árús emberek idegen piaczokra mindig nagyobb csoportokban jártak el, hogy rablótámadás ne érje őket. Különben már a közép-korban minden művelődési élet alapját az egyesülés alkotta. Testvéresűletek és szövet- kezetek (kalendinum vagy confraternitas) már a XIV. század második felében előfordulnak Zágrábban, s belőlök fejlődnek száz évvel később a nagy számú és nagy kiváltságokkal biró czéhek, melyek még a XIX. században is meg- voltak. A czéhek ott is ugyanazon közgazdasági alapon nyugodtak, mint másutt, s kidomborodó vallásos jellegök már abból is kitűnik, hogy a zászlaik a Szent Márkról nevezett plebánia-templomban álltak, s a tagoknak minden egyházi ünnepen és körmenetben testületileg részt kellett venniök. Még a XVIII. században is harangszóval adott jelre minden czéhből egy tagnak meg kellett jelennie a templomban, hol a lelkész három embert választott közűlök, kik őt a szentséggel a súlyos betegekhez elkísérték. Zágráb közigazgatása és igazságszolgáltatása a közép-korban, valamint az új-korban a XIX. századig ép oly kezdetleges és patriarchalis módon volt szervezve, mint másutt. A Káptalan-város, mint püspöki város, a püspökség