Seite - 550 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

550 föl és siet, hogy az erdő sűrűjét idején elérje; a völgyben lövés durran el, kicsiny fehér felhőcske száll lassan a fák koronája fölé, s mint a könnyű ködlehellet húzódik az alacsony cserjék fölé. A távolból a kolostor harang- jainak zengő szava hangzik tompán, s ha jobban neszel az ember, egy ifjú szerzetes csengő, de mégis panaszos hangját véli hallani, a mint a Mindenhatót dicséri áhítatos dalával. A Fruska gora 90 kilométer hosszú; mély völgyek szelik át; lejtői meredeken esnek a Duna felé; s szorosai nehezen járhatók. A Fruska gora zöme Vrdnik falu és a hasonló nevű kolostor fölött fekszik, s a tenger színe fölött 400 méternyi magasságot ér el. Legmagasabb csúcsait jól gondozott, hatalmas tölgy- és bükk-erdők födik; a hársfák csoportszerűleg emelkednek ki belőlük. A lejtőket részint fölújított szőlők, részint gyümölcsös- és szilváskertek borítják. A magasabban fekvő szőlőkben gyakran lát az ember pompás dió-, cseresznye- és gesztenyefákat, melyek elpusztíthatlan egészségben és erőben száz évnél is többet átéltek. A Fruska gora völgyeiben 13 görög-keleti szerb kolostor áll, melyekben a Szent Vazul-rend ájtatos szerzetesei élnek, az ájtatos alapítók s a szíves adakozók lelki üdveért imádkoznak, a fáradt vándoroknak étellel és itallal szolgálnak, s a szent emlékek tiszteletére ide tóduló búcsújáróknak barátságos szállást készítenek. Ez az ő szent és fölemelő hivatásuk, s hogy ennek meg- felelhessenek, a kolostorok számos fekvőséggel rendelkeznek; jobbára az egykori szerb uralkodók és vezérek adományai ezek, melyeknek jövedelmei lehetővé teszik, hogy minden _ szükségletüket fedezzék, s hogy egyet-mást egyházaik kultur czéljaira is fordíthassanak. E kolostorok egyházaiban sok és nagy értékű műemlék rejlik, könyvtáraikban meg ritka kéziratokat és nyom- tatványokat őriznek, melyek a szláv összehasonlító nyelvkutatásra, valamint a szerbek és horvátok történetére vonatkozólag megbecsülhetetlen értéket képviselnek. Szerémmegyének sík részét éjszak felé a Vuka folyó környékén, dél- keleten és délen pedig a Duna és Száva mentében mocsarak borítják. Ámbár a Szerémséget csak a Duna és a Száva folyja körűi, mégis, hála számtalan forrásának és patakjának, vízben elég gazdag. A Duna mellékfolyói között a Vuka szomorú hírre vergődött; mert hosszú futásában, főleg a tavaszi hóolvadáskor és az őszi esőzések idején a partja mentén lévő vidéknek sok- kárt okoz áradásaival.