Mindenkinek megvan a maga keresztje. #

Sokaktól már az is ördögi ügyességet kíván, hogy egyáltalán életben maradjanak. Mások a gyerekeik iskoláztatásával, a téli fűtőolaj beszerzésével, állásuk megtartásával próbálkoznak fondorlatosan. Mindenkinek megvan a maga keresztje, s rendre kiderül, hogy ez alól a politikusok sem kivételek. Magyar Hírlap 1995/11/16., 7

De túl magasra futottam. Nézzük a tényeket. Az íróság a körülmények, az adott életkeretek által kivételesen determinált pálya. A világnyelveken írók ezt kevésbé érzékelik; csak ritka történelmi katasztrófák taníttatják meg velük, mintegy gyengédtelen kézzel beleverve orrukat korlátaikba. Persze mindenkinek megvan a maga keresztje. Csakhogy más-más fajsúlyúak a keresztek - ezt bízvást elismerhetjük, ha becsülettel túltekintünk nemzeti határainkon. Babits Mihály pályáját például az determinálta, hogy egy feudális gyökerű, nem eléggé polgárosult társadalom irodalmába nőtt bele, s majd egy rövid felívelő periódus után - a trianoni békekötést követően - egy minden korszerű jelenséget gyanakvással tekintő, fokozatosan fasizálódó uralmi renddel szemben állva telt el az élete. A modern magyar irodalom szellemi vezetőjének nem volt ez könnyű kereszt. A századelőn, Babits írói indulása idején a modern magyar irodalom tehetségei egy olyan folyóirat köré tömörültek, melynek már a neve is programot jelentett; hiszen a Nyugat, társadalmi konstrukció és szellemi szint szerint is, nyugativá kívánta tenni Magyarországot.Digitális Irodalmi Akadémia; Cím: Zöld és arany; Szerző: Lengyel Balázs; Dátum: 1988

Hozzánk még nem jöttek el az amerikaiak, hadseregük megállt Taszárnál, de van egy Adrian Nastasénk, aki a napokban azt mondta ( parafrazálom, nem idézem szó szerint, de ez a lényegen mit sem változtat ): Románia határai csak akkor lennének biztonságban, ha az ország NATO-tag lenne. De nem veszik fel Romániát a NATO - ba, mert valakik ki akarják robbantani az erdélyi konfliktust. Pedig ha NATO-tagország lennénk, nem lenne semmi gond, mert a NATO-n belül nem robbantanak ki katonai konfliktust. Ez a mi 22-esünk. Más szóval: mindenkinek megvan a maga keresztje. Ami pedig ebben sajátosan romániai, az az, hogy mindig, de mindig más a hibás. Például Huntington. Aki a civilizációk konfliktusáról és az új világrendről szóló tanulmányában leszögezte, hogy Európában a Nyugat és a Kelet határa éppen Románia szívén, a Székelyföld keleti szélén halad keresztül. Ehhez még csak nem is muszáj Huntingtonnak lenni. Régió: erdélyi; Stílusréteg: sajtó; Forrás: Romániai Magyar Szó; Cím: Itt és most ( és mindörökké ? ) - Erdélyi 22-es; Szerző: MÁTHÉ ÉVA; Dátum: 1999/14/10

Baráti körömben a lányos papák viszont ugyanúgy rajonganak. Előnyök: Lányos: Körbeajnároztatás mellett a maximális terhelésük amikor azt kell mondani cicukám, hozd ide a távirányítót! Fiús: Végre van ürügy, hogy megint a villanyvasúttal játszhassak, moziba menjek velük és játékokat vegyek kedvemre! De mindenkinek meglesz a maga keresztje is: Fiús apák: Szemü ( n ) k előtt növexik fel a konkurrencia, a rivális aki erős ember, saját akarata van és már ( megint ) nem mi vagyunk az urak a háznál... Lányos apák: Nem kell törniük a fejüket a halálnemükon. Ha kamaszok lesznek a lyányok, gutaütés a sorsuk, ez biztos! Index Fórum; Szerző: prenotalis; Dátum: 1998/06/26

Keserű olvasmány - mondom neki, a szeme zavart, nem lehet belenézni. - Én olyanokról szeretek olvasni, akik szerencsétlenebbek, mint én. Engem az nyugtat meg. - Higgye el, mindenkinek megvan a maga keresztje... Lapos mondat, iszonyúan konvencionális, anyának mondta valaki, a gangon. - Köszönöm - mondja a nő, hálásan -, köszönöm az előzékenységét, be fogom írni a dicséretet a panaszkönyvbe... Pistike röhög. - Viktort megdicsérik... olvasói dicséretben részesül...Digitális Irodalmi Akadémia; Cím: Napok; Szerző: Jókai Anna; Dátum: 1972

Az előadás már csak azért is tanulságos, mert a darabot a Vígszínházban is játsszák éppen, és rettentő érdekes, hogy ugyanazok a mondatok mennyire mások tudnak lenni, mennyire más életet kapnak, ha kapnak egyáltalán, és aztán mennyire más helyzeteket teremtenek. A Vígben persze kicsit minden puhább, Kaposváron pedig minden szigorúbb: a négy színész ön - és közkíméletlenül, nagy erővel mutat meg egy cudar, kegyetlen és közben rettentő egyszerű világot. A színházi önkíméletlenség egyik biztos formája, ha a nézőket nagyon közel engedik a színpadhoz: ilyenkor nincs pihenő, nincs csalás, és ha mégis van, hát rögtön kiderül. Itt viszont az derül ki, hogy ezek nagyon jó színészek, akik a közhelyes helyzetekbe is sok életet tudnak lehelni. Anya és lánya összezárva, gyűlölködve él egy sáros ír tanyán, a lány elvágyik és frusztrált, az anyja frusztrált és nem vágyik el - mindenkinek a maga keresztje. De semmi sem ilyen egyszerű. A gyűlölködésbe sok szeretet fér, a jó előadásba pedig egy-két nagyszerű, színészileg és rendezőileg kiválóan megoldott jelenet: például az, amikor a távollévő szerelmes ( Tóth Géza ) egyedül marad a színpadon, és egy hosszú levelet olvas fel, a két nő néhány duettje meg Nagy Viktor játékos modorosságai. Magyar Narancs; Cím: szÍnház - Vendégszépség; Szerző: Deutsch Andor; Dátum: 1999/13/05

Na, hát ezt halgassa csak meg az úr! Ott volt az a Hogyishívják aki be akarta venni Jeruzsálemet, aztán az lett a vége, hogy szerelembe esett egy Judit nevű delnővel, aki, no nincs mit mondani, igencsak nekidurálhatta magát, aminek meg az lett a végkifejlete, hogy a Hogyishívják annyira kifáradt, hogy úgy elaludt, mint akit fejbevertek, no erre aztán kezdődött a haddelhadd, mert az a Judit nevezetű honleány úgy döntött, hogy ennyit a szerelemről és fogta a Hogyishívják nagy pallosát és sutty levágta annak az alvó jámbornak a fejét, hogy azután már nem is Hogyishívjáknak, hanem Fejnélküli Jánosnak hívták, és amikor hazament no akkor ott volt az a Robin Hood, aki köztünk legyen szólva nem volt más mint egy angol Rózsa Sándor, no és ez az outlaw akkor felbérelt még egy táncosnőt, akit Saloménak hívtak, no és az a Fejnélküli nem tanult az előző esetből, mert emiatt a nő miatt megint lefejezték, így aztán Keresztelő Jánosnak hívták azután, mert ahogy a Suszternák atya is mondta, mindenkinek megvan a maga keresztje, no de, hogy szavamat ne felejtsem az az angol Alexander Rose se járt jobban, mert ő meg egy Milédi nevű nőszemély hálójába keveredett, aki addig hülyítette, amíg elvette őtet, aztán átköltöztek Franciaországba, ahol ezt a betyárt azóta is csak Dartanyannak ismerik és a fejét elvitte egy ágyúgolyó. Hát ezért mondom én, hogy minden rossz a nők miatt van, de mi azért szeretjük őket, mint Pepin bácsi a kisasszonykákat és mindent megbocsátunk nékik, addig amíg nincs valami újabb megbocsátani valónk, és így kerek a világ.Index Fórum; Szerző: Stahanov; Dátum: 1999/03/03

…maguk közt, már amennyiben elérhető, hogy senki se szoruljon a másikra, kedélyesen és kellemesen tudnak élni. Nagyon jól tudják, hogy mindenkinek megvan a maga terhe és a maga baja s ezért nem is súlyosbítják egymás helyzetét. NYUGAT 1931. 15. SZÁM, MÓRICZ ZSIGMOND: A MAGYAR NÉP EZER ARCA

A portás udvarias a családdal, megmutatja, hova ülhetnek le, hol várakozhatnak. Juhászék nem hallottak eddig a sztrájkról, a híreket nem figyelik ( " csak felidegesítenénk magunkat " ), híradót nem néznek ( " nem végzünk még akkor a ház körül, utána meg örülünk, ha ágyba fekhetünk, és elcsípünk egy filmecskét " ). Egyszer már voltak itt 28-án, akkor is hajnali 4-kor indultak el a Tisza menti faluból, hogy 8-ra ideérjenek, de akkor hiába jöttek, azt mondták nekik, 22-ére voltak előjegyezve. - Rossz volt a telefonvonal, félreérthettük - mondja az asszony. Nem kérdezősködnek, miért sztrájkolnak a SOTE klinikáin, valószínűleg úgy tartják, mindenkinek megvan a maga baja. Az övék az, hogy a feleség máján találtak valamit. " Daganatot, most majd megmondják, ilyen vagy olyan -e " - mondja Juhászné. Csendben beszél, nincs semmi panasz, kétségbeesés a hangjában. Ám az, hogy a férjén kívül a kisfia is elkísérte, mindent elárul. Magyar Nemzet; Cím: Figyelmeztető sztrájk a SOTE-n - Nincs egyezség a bérfejlesztésről; Szerző: ( élő ); Dátum: 1999/07/02

Mert persze a sajtó a tragédiákat szereti, de azért mindennek van határa. És különben is, az nem a mi ügyünk, egy messzi, távoli, ismeretlen világ. Amihez semmi, de semmi közünk, ami ott történik, az egy másik bolygó eseménye, fényévnyi távolságra innen. ( Néha ez a fényévnyi távolság már csak egy budapest-koszovónyi, de hát a maga módján az is csak fényévnyi. ) Ami ott történik, minket nem érdekel, hiszen nem a mi életünk, velünk ilyesmi nem fordulhat elő, amúgy is mindenkinek megvan a maga baja. A miénk például az, hogy már miért nem élünk olyan jól, mint az amerikaiak, mint azok, akik New Yorkban, egy fényes irodában dolgoznak. Munka előtt kocognak a Central Parkban, nagy autóval járnak, Hawaiin nyaralnak, mindig mosolyognak. De van is miért. A boltok tömve áruval, ők aztán vigyáznak az egészségükre ( no fat, no kolesterol ), az életükre ( speed limit ), a biztonságukra ( rakétapajzs, jókora hadsereg ).Népszava; Cím: A világ tetejéről; Dátum: 2001/09/18