Az idő minden sebet begyógyít. #

Közben levelet is ír a tagságnak, a többi elhagyott kedvesnek, mégse a szomszédtól hallják meg a hírt, hogy az Iván megy, de azért ezentúl is jó barátok lesznek, az idő majd minden sebet begyógyít. Magyar Hírlap 1997/04/16

Szia Galine! Én még azért hozzászólnék ehhez a témázhoz, bár látom hogy szinte teljesen kiaknázták a többiek. Szóval én tudom hogy te most milyen lelkiállapotban lehetsz, mert én is a tiédhez hasonló cipőben jártam. Egy igazán hosszú és érteékes párkapcsolat végén ( aminek nem én vetettem véget ) tavaly októberben úgy éreztem hogy vége a világnak. Több hónapig kívülről ugyan normális embernek látszva, belülről viszont annál inkább üresen kongón ( tisztára mint egy kifújt húsvéti hímes tojás ) járkáltam. Buliba. Társaságba. Szabadidős programokra. Emberek közé. Nem értettem, hogy bár társat kerestem az ott lévő hímnemű alanyok között, miért nem veszi senki a jelzéseimet, miért kerül el mindenki mint egy leprást, alig pár perc beszélgetés után. Hát azért, mert az ember lelkiállapota ha akarja ha nem, az arcára, gesztusaira van írva. Aztán, ahogy telt múlt az idő ( mert nagy bölcs volt aki azt mondta, hogy az idő minden sebet begyógyít ) és kezdtem magam újra nem sajnálni, kezdtem újra elhinni hogy szép vagyok, okos vagyok, szerény vagyok: ), csodák csodájára megnyíltak előttem az addig faltörő kossal döngetett kapuk egy pici érintésre is. Galine, kérlek próbáld meg te is elhinni magadról hogy értékes ember vagy. Ja, és mi lenne, ha eegyszer egy társaságban nem bohóckodni próbálnál, hanem csak úgy simán ellezulni és nyitott szívvel várni és fogadni a történéseket? Index Fórum; Szerző: NeTuddKi; Dátum: 1998/07/10

Reális érvekkel minden egyensúlyba hozható, még akkor is, ha megmarad ennek az érzelmi töltése. Olyan ez, mint egy haláleset a családban, súlyos, elviselhetetlen csapásnak érezzük, az idő múlása mégis gyógyír rá. Fájdalmas emlékként marad meg, de mélyre elraktározódva. Az ember pedig racionálisan túllép rajta.Magyar Nemzet; Cím: Megbékélni a sorssal; Dátum: 1997/09/27

Kedves mindenki! viszlát egy másik helyen, és máskor. a tárgyalt csoportról pedig indítsunk egy év múlva egy újabb topicot ( bár csak ha oszi is így gondolja ). az idő sok sebet begyógyít, sok dolgot világosságra hoz és igazol ( ez ugyan közhelyszerű, de talán igaz ). viszlát, visszhal, visszolvasásra!Index Fórum; Szerző: drugics; Dátum: 1999/02/05 Inkább alkalmi varáns, nem tipikus a minden komponens kicserélélése a sok-kal, bár a közmondás igazságértékének viszonylagosságát képes tükrözni ez a változat.

Aztán elolvastam azt a levelet, amit Jeszenszky Géza, Magyarország washingtoni nagykövete Fábry Pál üzletemberhez, a Pulitzer-emlékdíj alapítójához írt. Egyet akarok vele érteni, ám nem megy, mindkettőnknek úgy lesz jobb, ha ezt nem is erőltetjük, Géza; nem értünk egyet, ne is ábrándozzunk róla, felhörpintettem a keserűség méregpoharának minden cseppjét, nem kell hazajönni Washington DC-ből ( a távolság és az idő minden sebre gyógyír ). Ne költözzünk össze. Má ' bocsánat, de " magánlevélben néha erősen fogalmaz az ember, ami inkább az erkölcsi felháborodás eredménye " ( Jeszenszky a Népszabadságnak ). Mit csinált a jó Jeszenszky? Magyar Hírlap; Cím: Makai József : Géza pennája; Dátum: 1999/11/24