Aki aratni akar, vetnie is kell. #

A látogatók pedig akarva-akaratlanul, de inkább akarva, tesztelnek vadul, naphosszat, rogyásig. Láttunk persze méretesnek tűnő buktát is: egy cég - nevét takarja jótét homályság - megvett húsz asztalt, és beültette betanítónak a világszépeverseny első húsz kiemeltjét, aztán szegények ott gyönyörködtek egymásban egész álló nap, és a kutya oda nem ment hozzájuk. Egyvalami áthatóan sikít egész Essenben: aki itt aratni akar, annak minőséget kell vetnie. A fröccsöntésnek alighanem befellegzett azon a vidéken, és jótékonyan befolyásolta hangulatunkat az is, hogy egyetlen Barbie, Ken, Cindy, Mandy nem tette be a lábát az épületegyüttesbe, mi több, a parkolóban sem láttuk azt a fasza kis pink lakóautójukat. A játék itt legelsősorban klasszikus, táblás, abból azonban évtizedekre visszamenőleg minden van, és jutányos áron megvásárolható. Nem kell mást tennünk, csak ellátogatni az úgynevezett ócskás részlegbe, ahol is igazi régiségek - mondjuk egy negyvenes évekből származó amerikai kiadású Monopoly százhúsz márkáért - mellett nemritkán gyári új minőségben és csomagolásban, viszont barátságos áron várnak minket az év játékai. Apropó: az év játéka-szisztéma valószínűleg az egyik nagy titka az egész játékpiacnak. 1979 óta minden évben egy elfogulatlan zsűri választja ki a legjobbat, már a listára kerülés is megtöbbszörözheti a példányszámot, a győző pedig - akinek dobozára rákerül a kis varázsembléma - szinte biztosan túllépi a milliós álomhatárt.Magyar Narancs; Cím: Esseni játékkiállítás és - vásár - A német példa; Szerző: - boda-nyulasi -; Dátum: 1999/07/11