Seite - 485 - in WeXel oder Die Musik einer Landschaft - Das Geistliche Lied, Band 1

485 Összefoglalás A népdalok ápolása iránti tudatosság 1904-ben, a habsburgi uralom alatt az „Österreichisches Volks- liedunternehmen” (Osztrák Népdalvállalat) megalapításához vezetett, a kulturális és oktatásügyi minisztérium patronálásával, német, szláv és román népzenekutató szakemberek segítségével. „A Népdal Ausztriában” 60 kötetének megjelentetése volt tervbe véve, 30 kötet német, 20 szláv és 10 román nyelven. Az első könyv az első világháború vége után került volna nyomdába, majd évente két- három kötet került volna piacra, maximum 30 koronás áron. Egy hasonló – ettől független – projekt is indult a Magyar Királyság ideje alatt. 1918-ban bemutattak egy mintapéldányt Bécsben: „A Népdal Ausztriában. Az Ausztriában élő népek népi költészete és népzenéje.” címmel, a K.u.K. Kulturális és Oktatásügyi Minisztérium kiadásában, világi és egyházi népzene válogatott példáival. A történelem azonban átírta a terveket. 1951-ben Bartók Béla és Kodály Zoltán megjelentette a „Magyar Népzene Tárát” – CMPH (Corpus Musicae Popularis Hungaricae) 1993-ban Gerlinde Haid (1943 – 2012) és Walter Deutsch (1923-) kezdeményezésére megjelent a COMPA (Corpus Musicae Popularis Austriacae) sorozatában az első kötet „St. Pölten és környéke. Alsó-Ausztria” címmel, mely az osztrák népzene enciklopédiája, válogatott példákkal. 20 évvel később, 2013-ban 21 lenyűgöző COMPA-kötet tárja fel az osztrák népzenét történelmi és aktuális szemszögből – műfaj, gyűjtés és tájegység szerint. Az előttünk lévő 22-ik COMPA-kötet, a „WeXel – egy tájegység zenéje” című dokumentálja Wechsel népzenéjét. Az első részben az egyházi „Leichhüatlieder”, azaz ha- lottvirrasztó dalok kapnak főszerepet. Ezeket két éjen át énekelték a felravatalozott halott házában. Ezt a búcsúzási rituálét imákkal és sok versszakos dalokkal a halott lelkének, családjának, barátai- nak és mindazoknak ajánlották, akik a halottat következőként követik. Azután egy rövid történelmi és földrajzi ismertetőt olvashatunk a kötetben a Wechselről, a herce- gi Stájerország és Alsó-Ausztria között fekvő határterületről. Semmeringgel és Reichenaual, az ud- var és nemesek tartózkodóhelyével ellentétben a Wechsel a koronaországok kapcsolódási pontjának számított. A halotti szokások utáni feljegyzések után következenek a halotti siratódalok. A legrégibb dokumen- tumokban megtalálható a halottvirrasztás elítélése mint heidnisch-i szokás Burchard von Worms (1025) által, továbbá olvashatók a 17. századbeli „Flugblattlieder”-ek. A mûfaji hozzárendelés, valamint a for- rásutalás segített a dalok eredetének vizsgálatában. Minden kézzelírott és nyomtatott dalhoz hozzáil- lesztették a funkcióját, az eredetét, a földrajzi elterjedését, valamint a dallamát. Ez az alig ismert va- riációk egy kelléktára ismert dallamtípusokhoz. Különös figyelmet szentelhetünk azoknak a dallamos variációknak, amik az énekes (rendszerint nôi doménok) muzikalitását tükrözik a Wechsel területén. A szöveg és a dallam eredetisége a vallási és a világi hagyományokban rejlik. A vallásos kötelék el- veszítése után sok dalt csak „Leichthüaten”, azaz halottvirrasztásnál énekeltek. 1965 után kötelezôvé tették a fölravatalozókat, megtiltották a halottvirrasztást a saját házban, így ezek a dalok egy idôre feledésbe merültek. 2013-ban azonban helyenként még mindig hallható mint idôsebb, mint fiatalabb énekesnôk által. 192 különbözô kategóriájú halottvirrasztó ének lett dokumentálva minden variációval (ballada,